Kedves Zugügyvéd!
 
Ez nagyon nem aktuális ügy, de ha netán két rendőri túlkapás között uborkaszezon állna be, egy kis mókára megteszi. Ez volt az első a BH-k közül, amit elolvastam, amikor rájöttem, hogy hogyan lehet őket előhozni a jogtárból, és azóta is mindig jót derülök rajta. Persze nem a finom jogászi mérlegeléssel elhatárolt megítélés miatt, hanem mert, valahogy annyira jól átjön a száraz tényállásismertetés mögött egy fülledt nyáreste élménye, ahogy a vidám fiatalok a főzeléküzem körül dodzsemeznek a targoncákkal...
 
Üdv
SzigMa
 
BH1977. 10.

I. Vontatónak a gyár zárt területén történt jogtalan használata nem valósítja meg a jogtalan használattal elkövetett lopás bűntettét [1961. évi V. törvény 291. § (2) bek.],

II. Jelentős kár hiányában gondatlan rongálással elkövetett vagyon elleni vétség törvénysértő megállapítása [1961. évi V. törvény 303. § (1) bek.].
A megállapított tényállás szerint a terheltek a kerítésen át behatoltak a konzervgyár területére. Ott a parkírozó két vontatóval külön-külön, több ízben megkerülték a főzeléküzemet. Eközben összeütköztek, s a vontatókban 2489 forint kárt okoztak.

Az ügyész lényegében azonos tényállás alapján a terheltek mint társtettesek ellen 1 rb., az 1961. évi V. törvény (a továbbiakban: Btk.) 291. §-ának (2) bekezdésébe ütköző és a 296. §-a (2) bekezdése f) pontjának 1. és 3. alpontja szerint büntetendő, jogtalan behatolás útján elkövetett lopás bűntette miatt emelt vádat.

Az első fokú bíróság az ismertetett terhelti magatartások alapján a lopás bűntettét nem találta megállapíthatónak. Érvelése szerint a Btk. 291. §-ának (2) bekezdésében meghatározott lopás megállapításához az ítélkezési gyakorlat a jármű megszerzését és használatát kívánja meg. Ebben az esetben azonban a járművek a sértett birtokából nem kerültek ki, azokat a terheltek nem szerezték meg. Kárt okozó magatartásukkal a terheltek a Btk. 303. §-ának (1) bekezdésében foglalt vagyon elleni vétséget valósították meg.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a terheltek, amikor a járművekkel közlekedtek, azokat jogtalanul rendelkezésük alatt tartották s jogtalan használat céljából elvették. Minthogy így a Btk. 291. §-ának (2) bekezdésében meghatározott tényállási elem - a jogtalan használat végetti elvétel - megvalósult, a terheltek vagyon elleni vétségként elbírált cselekményét az ügyészi állásponttal egyezően, jogtalan használattal elkövetett lopás bűntettének minősítette.

A másodfokú bíróság érvelése téves, és az arra alapított döntése - az alább kifejtendőkre figyelemmel - törvénysértő.

A Btk. 291. §-ának (2) bekezdésében meghatározott lopás a lopás speciális alakzata. E törvényhelyhez fűzött miniszteri indokolás szerint a cselekmény külső megjelenési formája a lopáséhoz hasonlít, elkövetési tevékenysége, az elvétel pedig azonos a lopáséval. Attól csak az elvétel célja különbözteti meg: Az elbírált esetben azonban a terheltek magatartásából hiányzott az elvétel tényállási eleme. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint ugyanis az elvétel csak akkor valósul meg, ha az elkövető cselekménye folytán a sértett már nincsen abban a helyzetben, hogy a dolog felett rendelkezzék. A terheltek szándéka nem irányult arra, hogy a sértettet rendelkezési jogától megfosszák, hiszen nem is szándékoztak - ezt a bíróságok nem állapították meg, s erre a perben nincs is adat - a vontatókat a gyár területéről kivezetni, azt azon kívül használni. Céljuk csupán a gyár udvarán belüli használatra korlátozódott. Erre figyelemmel pedig - habár a terheltek cselekménye kétségtelenül jogtalan volt - az elvétel megkezdésének a hiánya miatt még a Btk. 291. §-a (2) bekezdésének első fordulatában meghatározott lopás kísérlete sem valósult meg.

De tévedett és törvényt sértett az első fokú bíróság is, amikor a terheltek említett magatartását a Btk. 303. §-ának (1) bekezdésében meghatározott vagyon elleni vétségként értékelte azzal az indokolással, hogy a károkozás értéke a gondatlan cselekmény szabálysértési értékhatárán belül van.
Az 1971. évi 28. sz. tvr-rel módosított Btk. 302. §-ának (4) bekezdése ugyan is a társadalmi tulajdon gondatlan rongálása miatt a büntetőjogi felelősségrevonást csak a jelentős kárt okozó cselekmények esetén teszi lehetővé.

Mivel pedig a terheltek által okozott kár jelentős kárnak nem tekinthető, és mert az említett tvr. 84. §-a a szabálysértések sorából az 1968. évi I. törvény 105. §-ának (2) bekezdésében meghatározott gondatlan rongálást kivette - á terheltek bűnössége a Btk. 303. §-ában foglalt vagyon elleni vétségben sem állapítható meg. A nevezettek kárt okozó magatartása csupán a kártérítés érvényesítését teszi lehetővé.

Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, az ítélet vonatkozó rendelkezéseit hatályon kívül helyezte és mindkét terheltet az ellenük 1 rb. lopás bűntette miatt emelt vád alól a Be. 214. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján felmentette. Ennek következtében a polgári jogi igény érvényesítésére a sértettnek egyéb törvényes út áll rendelkezésére. (Legf. Bír. B. törv. III. 340/1976. sz.)