Annyi jutott erről eszembe, hogy a hitelfelvevők is okai ennek a helyzetnek.
A magyar piacra szokták mondani, hogy "árérzékeny", de nyugodtan gondoljuk hozzá, hogy "végletesen". Ma ha két thm közül az egyik 22,3%, a másik 22,2%, a többség gondolkodás nélkül (!) a 22,2%-os hitelt választja.
Az örök dilemma: kínai piacról öltözködjek, vagy menjek valami boltba, amiben még nem csalódtam?
Amit a thm nem mutat, az a termék és a szolgáltatás minősége, és -furcsa mód? - a legtöbb esetben azoknak lesz okuk panaszra, akik egy "jó üzletet" kötöttek.

kg: Ezzel teljesen egyetértek. A magyar lakosság pénzügyekhez való hozzáállása a kőkorszaki emberét idézi. Meg vagyunk ragadva a kg által vázolt modellnél, mert valaha azt mondták nekünk, hogy van olyan hogy piac meg hogy verseny... a saját példámból kiindulva: A családom annak idején az X bank mellett kötelezte el magát. Általuk én is megismertem az ottan i dolgokat, kézenfekvő volt hát, hogy én is ott intézzem az ügyeimet. Lehet, hogy nem nekik a legalacsonyabb mondjuk a lakáshitel THM-jük (a magyar ember többnyire azt sem tudja mi az, nemhogy például a kamatos kamat fogalmát megértené...) vagy csak max 20 évre adnak hitelt, vagy a lekötött euróra csak 2,3% kamatot adnak évente. De megbízhatóak, nem sunnyognak, nem akarnak átb*szni olcsó trükkökkel. Ez egy idő után hatalmas értékké válik az értelmes ember szemében. Az az egy tized százalék THM különbség... hát igen. Kicsit hasonlít a dolog ahhoz, mint amikor Újpestről kimész autóval mondjuk a Campona Tescóba, mert ott 6 ft-val olcsóbb a zsírkréta... Ha mondjuk egy cég 400M Ft hitelt vesz föl egy új beruházáshoz, na akkor mondjuk például érdemes megnézni több bankot is (de ő is csak azokat fogja megnézni amelyeket ismeri). De a proli a sz*ros 10 millás hitelével? Könyörgöm, nem mindegy?

A magyar ember nagyon kicsinyes és egyszerű élőlény pénzügyi szempontból.