A Zugügyvéd talált egy érdekes jogesetet (EBH2004. 1162) a tüntetések feloszlatásával kapcsolatban. A jogeset szerint a rendőrség és a szétzavart tüntetők közötti jogviszony közigazgatási jogviszony.  A feloszlatásról a rendőrség az ügy természeténél fogva nem hozhat az államigazgatási eljárás általános szabályairól foglaltaknak megfelelő formális közigazgatási határozatot, azonban az írásba foglalt határozathozatal hiánya a rendőrség hatósági jogkörében hozott közigazgatási döntés jellegén nem változtat.  Akinek nem tetszik, mehet pereskedni.

K. Z. 2002. július 1-jétől július 7-ig tartott folyamatosan demonstrációt, tiltakozásul az országgyűlési képviselők választásán leadott szavazócédulák megsemmisítése ellen a Kossuth téren a bejelentésben írt és a rendőrhatósággal egyeztetett módon. A rendezvény helyszíne a Rákóczi-szobor melletti 150 m2, kordonráccsal elkerített terület volt.

2002. július 4-én az Erzsébet hídon a reggeli órákban az előre be nem jelentett tüntetést a rendőrség feloszlatta. A feloszlatott tüntetés résztvevőinek egy része ezt követően a Kossuth térre ment, s ezenkívül egyre nagyobb számban gyűltek össze emberek a Kossuth tér Vértanúk tere felőli részén, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium árkádjai alatt, valamint az épülettel szemben lévő területen. Így 13 órakor a tüntetők nagy száma miatt a gépkocsiforgalom, a trolibusz- és a villamosközlekedés is megszűnt. A készenléti rendőrség rendőreinek kivonulása és többszöri felszólítása után 20 óra 45 perckor befejeződött a Kossuth téren összegyűlt tömeg feloszlatása, amely közben a rendőrség a felperesekkel szemben is intézkedett.

A felperesek keresetükben annak megállapítását kérték, hogy a Kossuth téren tartott tüntetés feloszlatása jogellenes volt. Az I. és III. r. felperes, valamint a város különböző pontjairól - így az Erzsébet hídról is - érkező emberek a Kossuth téren korábban bejelentett rendezvényre érkeztek, és ahhoz csatlakozva tiltakoztak a szavazatok megsemmisítése ellen, követelve a szavazatok újraszámlálását.
Az alperes a kereset elutasítását kérte.

Az elsőfokú bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította. Megállapította, hogy a tüntetés feloszlatása a gyülekezési jogról szóló 1989. évi III. törvény (a továbbiakban: Gyt.) 14. §-ának (1) bekezdése alapján jogszerű volt, mert az engedélyezett rendezvényhez való csatlakozás esetében is megvalósultak a feloszlatásnak a Gyt. 7. §-a a) és b) pontjának megsértésén alapuló feltételei.

A felperesek fellebbezése folytán eljárt Fővárosi Bíróság az ítéletet helyes indokai alapján az 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 254. §-ának (3) bekezdésére utalással helybenhagyta. Kifejtette, hogy abban az esetben is, ha elfogadható lett volna, hogy a felperesek és a tömeg K. Z. demonstrációjához csatlakozott, a rendezvény mérete, jellege és számaránya miatt a Gyt. 7. §-ának a) és b) pontjában foglaltaktól való lényeges eltérés alapot adott a tüntetés feloszlatására. Módosította azonban az elsőfokú bíróság megállapítását annyiban, hogy a bejelentés nélküli tüntetés konkrét célja és napirendje megállapítható volt, a demonstráció tiltakozás volt az országgyűlési választások eredménye és a szavazólapok megsemmisítése ellen. A másodfokú ítélet indokolása szerint a bejelentett tüntetéstől eltérő nagyobb létszám nem szükségszerűen vezet a tüntetés feloszlatására, azonban jelen esetben a résztvevők száma a bejelentett várható 500 főnek a sokszorosa volt, így az eltérés nem volt jelentéktelen.

A jogerős ítélet ellen a felperesek nyújtottak be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezése mellett kérték a tüntetés feloszlatása jogellenességének megállapítását. Álláspontjuk az volt, hogy az ítélet megsértette a Gyt. 7. §-ának a) és b) pontjában foglaltakat, és 14. §-ának (1) bekezdését, mert az ott írtakat megszorítóan értelmezve a már folyamatban lévő tüntetéshez való csatlakozást nem kellett előzetesen bejelenteni. A helyes jogértelmezés alapján a bejelentett tüntetés helyszínétől való eltérés sem volt megállapítható. Sértette a jogerős ítélet, továbbá a Gyt. 1. és 2. §-át, valamint az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény 11. Cikkét.

A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálhatja felül, kivéve, ha a pert a tárgyalás alapján megszünteti, vagy ha a határozatot hozó bíróság nem volt szabályszerűen megalakítva, vagy ha a határozatot törvény által kizárt bíró hozta meg.

A Gyt., amelyet az Országgyűlés 1989. január 24-én fogadott el, garanciákat nyújt a gyülekezési jog szabad gyakorlására, másrészt biztosítja e jog törvénysértő gyakorlásával szembeni jogszerű hatósági fellépést. Ennek megfelelően I. fejezetében az általános rendelkezések között 1. §-ában kimondja, hogy a gyülekezési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer és biztosítja annak szabad gyakorlását. A 2. §-ának (3) bekezdése szerint pedig a gyülekezési jog gyakorlása nem valósíthat meg bűncselekményt, vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. A törvény a II. fejezetében a rendezvény szervezésének szabályait, míg a III. fejezetében - a 8-14. §-aiban - a rendezvény megtartásának szabályait állapítja meg.

Ha a rendőrség indokolatlanul vagy visszaélésszerűen tiltotta meg, illetve oszlatta fel a tüntetést, a Gyt. 9. §-ának (1) bekezdése és 14. §-ának (1) bekezdése biztosítja a rendőri intézkedés elleni megfelelő jogorvoslat lehetőségét. A rendőrség a Gyt. 8. §-ának (1) bekezdése alapján a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen vagy időben való megtartását megtilthatja, eljárására a (3) bekezdés szerint az államigazgatási eljárás általános szabályai irányadóak és a 9. § alapján lehet kérni az államigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát, amelyről a bíróság nemperes eljárásban, ülnökök közreműködésével, szükség esetén a felek meghallgatása után határoz; ha a kérelemnek helyt ad, hatályon kívül helyezi a rendőrség határozatát, ellenkező esetben a kérelmet elutasítja.

Ebben az esetben a bíróság nemperes eljárására, mivel az eltérő jogszabályi rendelkezésből más nem következik, a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet 13. §-ának (3) bekezdése alapján a Pp. szabályait kell megfelelően alkalmazni. A nemperes eljárásra ezért a Pp. 324. §-ának (1) bekezdése értelmében a Pp. I-XIV. fejezetének rendelkezései alkalmazandók a XX. fejezetben foglalt eltérésekkel. A 324. §-a (2) bekezdésének a) pontja értelmében a fejezet alkalmazásában közigazgatási határozat a rendőrhatósági határozat, melynek bírósági felülvizsgálata és a nemperes eljárás lefolytatása a Pp. 23. §-a (1) bekezdésének i) pontja alapján a megyei (fővárosi) bíróság hatáskörébe tartoznak.

 

A rendezvény megtartásával kapcsolatos szabályokhoz szorosan kapcsolódik a rendezvény feloszlatásának elrendelése a Gyt. 14. §-ának (1) bekezdése alapján. Eszerint, ha a gyülekezési jog gyakorlása a 2. §-ának (3) bekezdésébe ütközik, vagy a rendezvényen részt vevők fegyveresen, illetőleg felfegyverkezve jelennek meg, továbbá, ha a bejelentéshez kötött rendezvényt bejelentés nélkül a 7. § a) és b) pontjában foglaltaktól eltérően, vagy tiltó határozat ellenére tartanak, a rendőrség a rendezvényt feloszlatja. Ennek során a rendőrség hatósági jogkörében jár el, vizsgálnia és mérlegelnie kell a 7. § a) és b) pontjában foglaltakat, azt, hogy a rendezvényt a bejelentésben megjelölt időponttól, helyszíntől, útvonaltól, céltól, vagy napirendtől eltérően tartották-e meg. A paragrafushoz fűzött törvényi indokolás szerint a feloszlatás olyan hatósági intézkedés, amely korlátozza, illetőleg meg is akadályozhatja a gyülekezési jog gyakorlását. Ezért feltétlenül jogorvoslati lehetőséget kell biztosítani a rendezvény valamennyi résztvevője számára annak érdekében, hogy a bíróság felülvizsgálhassa a feloszlatás elrendelésének jogszerűségét. Ezt tartalmazza a 14. §-ának (3) bekezdése, amely szerint a feloszlatástól számított 15 nap alatt lehet pert indítani a feloszlatás jogellenességének megállapítása iránt. Az indokolás a továbbiakban megállapítja „A bíróság eljárására a Pp. XX. fejezetében foglalt rendelkezések (az államigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata iránti perek) az irányadók.”

Mindebből következően a felek közötti jogviszony közigazgatási jogviszony, ezért a közigazgatási szervként eljáró rendőrhatóság intézkedése, a rendezvény feloszlatása jogellenességének megállapítása iránti per nem a Pp. 123. §-a alapján benyújtott, megállapítási keresetet elbíráló per. A Gyt. 14. §-ának (1) bekezdése a rendőrség olyan hatósági intézkedését szabályozza, amelyről a rendőrség az ügy természeténél fogva nem hozhat az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény (a továbbiakban: Áe.) és a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben (a továbbiakban: Rtv.) foglaltaknak megfelelő formális közigazgatási határozatot, azonban az írásba foglalt határozathozatal hiánya a rendőrség hatósági jogkörében hozott közigazgatási döntés jellegén nem változtat. A Gyt. az egyéb rendőri intézkedés ellen a felettes szervhez benyújtandó panasz helyett, melyet az Áe. szabályainak is megfelelő határozattal másodfokon bírálnak el, a közvetlen bírósághoz fordulás lehetőségét szabályozza.

Jogrendszerünkben nem ismeretlen a nem határozati formákban megjelenő szóbeli döntésen vagy más intézkedésen alapuló határozat.
A Legfelsőbb Bíróság 1/1999. számú közigazgatási jogegységi határozata szerint a felettes rendőri szerv vezetőjének a panasz elbírálása tárgyában az Rtv. 93. §-ának (3) bekezdése alapján másodfokon hozott határozata a Pp. 324. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint - a bíróság által felülvizsgálható - hatósági államigazgatási ügyben hozott határozat. A jogegységi határozat indokolása szerint az adott esetben a rendészeti feladatot ellátó rendőri szerv és az intézkedést sérelmező személy között közigazgatási jogviszony jön létre, az Rtv. 92. §-a panasz benyújtása útján a nem határozati formában megvalósuló rendőrhatósági intézkedés ellen biztosít jogorvoslatot.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a Gyt. 14. §-ának (3) bekezdése alapján indítható per nem a Pp. 123. §-ára alapított megállapítási per, hanem olyan közigazgatási megállapítási per, amelyre a közigazgatási perekre vonatkozó eljárási és hatásköri szabályok az irányadók.

A kifejtettek tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése értelmében a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem korlátaira tekintet nélkül a pert a Pp. 275. §-ának (2) bekezdése, a Pp. 275/B. §-a szerint alkalmazandó 251. §-ának (1) bekezdése, 157. §-ának a) pontja, 130. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján megszüntette, a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a 129. §-ának (1) bekezdése alapján a keresetlevelet a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező Fővárosi Bírósághoz tette át. (Legf Bír. Kfv. II. 39.016/2004. sz.)

 

Megjelent: Legfelsőbb Bíróság Határozatainak Hivatalos Gyűjteménye 2004/2.