Kedves Lajosbá!

Ha valaki veszi a fáradtságot, hogy beírjon a zugügyvédbe, nyílván nem zavarkeltésből teszi, bár ilyen is előfordulhat. Egy szakértőnek felkért valaki annál talán intelligensebb is, hogy csak azért írogasson, hogy feketére fesse a világot. „Periratlopásos” történet (mar ez a cím is félrevezető, mert a történet szerint nem loptak el periratot, csak arról volt szó, hogy nem sok akadálya van a dolognak) pedig csak beszámolót egy esetről, ami meglehetősen kellemetlenül hangzik. A kommentekből kiderül, hogy nem egyedi esetről van szó, hanem a történet elemei máshol is felbukkannak hasonló kontextusban. Ez pedig ijesztő. Hasonló eset a választások során, amikor a választók személyi igazolványát nem kérik el a választási bizottságok, mert ismerik a személyeket. Aztán néha a fene tudja, mi történik. Vannak protokollok, amiket illik (kötelező) betartani éppen azért, hogy semmilyen kijátszás ne történjék. Természetesen lehet jóhiszeműen eljárni és azt mondani, hogy persze, miért sántikálna rosszban bárki is. Szép dolog és sok helyen működik bizonyos dolgokban. De sok helyen egyszerűen a protokollok betartása a „Bízz Istenben, és tartsd szárazon a puskaport” alapon működtettetnek. Sajnos a magyar mindennapokban kénytelenek vagyunk a szemünket a kelleténél többet a puskaporon tartani. Tehát elvárnám, hogy legyen egy egyszerű, világos és könnyen teljesíthető rendje annak, hogy valaki elhozhasson egy periratot és azt minden érintett ismerje és tartsa be. És lényegtelen, hogy ki a tisztességes, ki a tisztességtelen, ha a rend betartásával kikerülhető, hogy bárki bárkire is mutogasson utólag és legfőképpen, hogy bizonyos esetekben életbevágó iratok eltűnjenek.
Ami az igazságügyi szakértők helyzetét illeti, valóban azok megfelelő jogosítványokkal rendelkeznek, amiket megfelelő iratokkal igazolni is tudnak. Vannak esetek, amikor azonban a bíróságok nemcsak igazságügyi szakérőket kérnek fel, jelölnek ki, hanem ilyen híján külsős szakértőre is szükség lehet (néha van), ilyenkor eseti jelleggel felkérhetnek ilyen külsős (nem regisztrált) szakértőt is (Kreatív 2006. Aug/Szep 15. évf 8/9 sz). Ilyen van. Ebből a sebből tehát nem vérzik a történet.
Ami pedig azt a részt illeti, hogy mely papírt mely ponton kérik az embertől, lehet, hogy Ön a papír szerinti rendről beszél. De éppen arról szól a történet, hogy ha van is ilyen papír szerinti rend, NEM TARTOTTÁK BE.

Kedves fűrész!
Iratot elvinni csak úgy lehet, ha ún. pótborítót készitenek és azon a szakértő felelősségel átveszi.
Tudomásom szerint csak a szakértőnek és a bírónak ill. az adminisztrárorának adják ki az iratot! Mindenki más csak betekinthet saját ügyébe a hivatalos időben.
A kereseteket, beadványokat, szakvéleményeket, végzéseket több példányban készítik. Iktatják, számozzák egy több mint száz évvel ezelötti rend szerint, iratjegyzéket készítenek. Az iratok lemásolhatók - térítés ellenében!
Gyakorlatilag minden peres félnek lehet másolata a fontos iratokról!
A bűnjeleket nem az iratban tárolják!
Amit esetleg el lehet tüntetni az a hozzászólásokban már megemlített tértivevény, de az is lebukott a történet szerint.
Biztos hallotál már más történeteket is a bíróságot általában ritkán látogató, de néha-néha valamilyen minőségben mégis idézett átlag-embertől. A fantázia a komor épületben elszabadul!
Az eseti szakértő éppen úgy felelős a rá bízott iratokért, mint az állandó szakértő! - csak ő ritkán jár a komor épületben, újszerű a rend meismerésének élménye és talán a rést keresve, úgy véli, hogy megtalálta.
Ha a története mégis igaz, úgy ezúttal megkövetem.

Kedves Lajosbá!

Természetesen előfordulhatna, hogy a polémia egy fiktív sztoriról szól. De nem is ez a lényeg, és én nem is kételkedem a tartalmának igaz voltában. A történet viszont éppen azt meséli el, hogy mindazok a szabályok, amelyeket Te most leírsz, és amelyeknek az írásba foglalt létezésében nem is áll szándékomban kételkedni, nem tartattak be. Jól ismertek azok a filmbéli fogások, amikor valaki vészhelyzetre hivatkozva kicsal egy hivatalnoktól olyan adatokat, amikhez csak bizonyos jogosultságok esetén és azok igazolásával juthatott volna hozzá („sármos főszereplő-unatkozó butus titkárnő-jogosulatlan adat máris a kézben” hármasa). Magam is voltam tanúja olyan telefonbeszélgetésnek, amelyben a kért adatot először megtagadták jogosulatlanságra hivatkozva, majd az azt követő csevelyben az összest elkotyogták. A történetünkben természetesen erről nem volt szó (ezeket is nagyrészt meg lehet akadályozni az ésszerű protokollok szigorú követésével és betartatásával), hanem egyszerűen a szakértő elképedve tapasztalta, hogy megy a rendszeren keresztül, mint kés a vajon, holott ennek nem lenne szabad megtörténnie. Lehet, hogy sokaknak elszabadul a fantáziája a bíróság „komor” épületében, de a szakértő pontról pontra megírta, hogy mely állomásokon mi nem történt, aminek a józanész szabályai szerint történnie kellett volna. És legfőképpen azon szabályok szerint, amiket Te az érveidben leírtál.

Azt hiszem, ide is van az ügyemben eset.
1. Igaz, nem a bíróságon tűnt el a "bizonyíték" első oldala, hanem a rendőrség-vizsgálati szakban. A történet: Jegyzőkönyv szerint Dmitrij kapott egy három oldalas levelet, melynek egy bizonyos idő múltán "elveszett" az első oldala. Azért lényeges az első oldal, mert feltételezésem szerint abból kiderült volna, ki írta és/vagy kinek? (Láthatóan faxon érkezett, de a fejlécet valaki levágta). Dmitrij azt állította, hogy csakis én írhattam. Hiába bizonygattam, hogy tartalmilag, helyesírásilag és stilisztikailag semmi sem utal rám, illetve kizárható, hogy én írtam.
2. Nyomozó felkért írásszakértőnek valakit, aki nem szerepel semmilyen hivatalos jegyzékben, nem kamaratag, nincs igazolványa stb. Az illető szabályos "Szakértői véleményt" szerkesztett tele hülye állításokkal és egyértelműen rám terhelően. Megtűzdelve "szakkifejezésekkel". Pl. sztochasztikus számításokkal, mikroszkópos elemzéssel, 300 dpi-s rácson keresztül megvizsgálva stb. A tárgyaláson elismerte, hogy nincs szakértői igazolványa. A bíró mégis következetesen szakértőnek nevezte és a jegyzőkönyvben is így szerepel.

Nemcsak hogy betekintett az iratokba, de a nyomozó "tájékoztatta" is, miről szóljon a "Szakértői vélemény". Hab a tortán, hogy az aláírásánál bélyegzőnek vélt szövegre rákérdezett védőm: "hol a bélyegzője?" Válasz: Az nem bélyegző, hanem komputerrel szerkesztett logo. :))
3. Dmitrijnek az iroda kiadta olyan oldalak másolatát @ 100 Ft-ért, amelyek nem az ő vallomását tartalmazták. Horribile dictu: Egyik tanu kérte, hogy vallomásánál ne lehessen jelen Dmitrij, mert retteg tőle. Ezután az iroda kiadta a vallomás teljes jegyzőkönyvét. A tanu címével együtt!!
4. Én többször kértem másolatot abból a színes biztonsági video-felvételből, amelyről Dmitrij "felismerte" Igort. Mai napig sem kaptam még pénzért sem! Öt éve! (Dmitrijnek van belőle, ő a rendőröktől kapta)

Ja, és Dmitrijtől sohasem kértek semmilyen igazolványt az irodán! Ismerik a kisvárosban :))

Mellesleg: A bíróság annak a kérésemnek, hogy az ügyben eljárt szakértőket idézze meg, mert mindegyik szakvélemény "sántított" nem tett eleget. Úgy zárta le az ügyet, hogy csak a hamis "írásszakértőt" hallgatta meg.

Regina, a Te eseted bűnügy és korrupciószagú, ha úgy történt, ahogy írtad, minden létező fórumon tovább mennék (legalábbis most így gondolom).
Én ismertem egy esetet, ahol valaki a lopott autója ügyében a helyi rendőrkapitányság egy magas rangú tisztét kellett felhívja, aki elmondta, hogy hol, mennyiért vásárolhatja vissza az autóját. Az illető a családját féltve nem tett feljelentést. Ezek, akkor történhetnek meg a legkönnyebben, ha senki nem ad az előírásokra.

Ha egy aktába bele akarsz "tekinteni" pld. védőként, akkor igazolod magad a kezelőirodában, elkéred az iratot, majd leülsz, és addig "tanulmányozod", amíg senki sem figyel rád. Ekkor azt veszel ki, vagy azt teszel be, amit akarsz.
A bíróság épületébe pld. ügyvédi igazolvánnyal bármikor bemehetsz, a kutya sem kérdezi meg, hogy mégis mit keresel ott.