Lehet, hogy túl értetlen vagyok, de ha sikerdíjban egyeztél meg az ügyfeleddel, azt hogyan kérhetted volna előre?

A témához azért még annyit hozzátennék, hogy néhány esetben kellett ügyvéd munkáját igénybe vennem. Az egyik ügyben egy nyugdíjkorhatáron túl levő ügyvéd képviselte az érdekeimet (aláhúzva és kiemelve: képviselte) úgy, mintha a saját ügyét intézte volna. Sokkal több energiát és figyelmet fordított a munkájára, mint amennyit a feladat súlya és ezáltal pénzbeli díjazása szerint az megérdemelt volna. Az elintézett ügy végén, mintegy mellékesen került sor a tiszteletdíjának rendezésére.
A másik esetben egy fiatal ügyvéd a tulajdonomban levő társaság ügyében kapott volna egy megbízást. Ő 30 év körüli, és 45 voltam akkor, mégis, már az első alkalommal, szemben az én tiszteletteli "űgyvéd úr" megszólításommal keresztnevemen szólított, szinte már bratyizott velem. Miután előadtam a megbízásom tárgyát, ő első mondatában az ügy munkadíját és a mindenképpen fizetendő összeget tartotta fontosnak közölni, pedig nem bántam volna, ha elmondja először, hogy van-e értelme egyáltalán az általam elképzelt jogi procedúrának.
Természetesen nem adtam megbízást neki az ügyem intézésére.

Szóval az a véleményem, hogy ez a szakma is eléggé felhígult és a munka klasszikus szabályai már csak az ügyvéd-dinasztiák munkájában ismerhetők fel. Itt is vannak jónéhányan, akik a hirtelen meggazdagodás lehetősége érdekében az ügyvédi etikát igyekeznek elfelejteni.

te arárt panaszkodsz mert nem fizettett az ügyfél akivel sikerdijban állappodtál meg ????

de az nem derült ki a szövegből , hogy sikerül visszaszerezni a telkét ??
mert ha nem akkor mit panaszkodsz ???

upsz: arárt=azért

Tisztelt Bélám: (már bocsánat, hogy letegezem, de jobb híján bratyiznom kell :))
"A munka klasszikus szabályai már csak az ügyvéd-dinasztiák munkájában ismerhetők fel" - Ez azért elég bántó sok kollégára nézve.

Nem igazán vagyok híve annak, hogy csak az lehet a jó ügyvéd, akinek a feneke alá tolják a tutit. Ennek leggyakrabban éppen hogy más, közhelyszerűen ismert következménye van. Olvassuk csak bármely családregényt és keressük a harmadik generációt.

A szakma szükségszerűen felhígul, ha néhány száz ügyvédből néhány ezerre ugrik a létszám...

A fiatalok nem tudnak közvetlen kapcsolatot létesíteni a tapasztaltakkal, mert hogyan is kezdenének neki... A kamara legjobb szándéka ellenére sem lesz senkinek úgy általánosságban a jóbarátja, nem ülhetünk csak úgy be a kamara révén a tapasztalt ügyvédek mellé tanácsot kérni (ingyen). Tisztelet a kivételnek, de a tapasztalt ügyvédnek elég kevés az ideje a jelöltekre, és elenyésző azon jelöltek száma, aki bármilyen képzést kapnak az ügyvédjüktől.
A kamarai oktatás az etikáról meg elvárt viselkedésről fontos, de azért két órában kevés elmondani a szakma szabályait. Főleg, ha sok ügyvéd a kamarai oktatást szükséges rossznak tekinti, és ebben "összekacsint" az egyébként rossz egyetemi beidegződésekből a kötelező oktatást mindig kerülő jelöltekkel. Vagy csak egyszerűen annyi munkát ad az ügyvéd a jelöltnek, hogy ez utóbbi ahol tud, spórol az idejével, beleértve az ilyen képzéseket is.

Ennyiben igenis előnye van a dinasztiáknak, mert ott azért gondolom emberségesen bánnak a saját leszármazóikkal, és nem sajnálják az időt...

De azért mindettől függetlenül a megfelelő és udvarias viselkedés nem elsősorban az ügyvédi munkában szerzett tapasztalattól függ. Azt, hogy kit-mikor tegezzünk, mégsem az öreg ügyvédektől kell eltanulni... Intelligencia, együttérzés, stb. Ahogyan az ügyfélkapcsolat kezelése is.

Nem reménytelen, na...
De az ügyvédjelöltek mai, többségében igenis siralmas helyzetéből kiindulva egyelőre naivitás volna rövid időn belül javulást várni az ügyvédek hozzáállásában.

... a sikerdíj nem azt jelenti, hogy az ügyfélnek a költségeket sem kell megtéríteni ... tudomásom szerint.

de minden megállapodás kérdése....

"A szakma szükségszerűen felhígul, ha néhány száz ügyvédből néhány ezerre ugrik a létszám..."
Amikor én lettem ügyvédjelölt, akkor még kötelező volt a jelölti oktatáson való részvétel,és etikai szabályként az első volt, amit megtanultunk, és elvárták tőlünk, hogy ha a bíróság folyósóján találkozol egy ügyvéddel, akkor köszönj neki (természetesen előre) menj oda, mutatkozz be. Igaz, akkor még az egész országban 1500 körül volt az ügyvédi kar létszáma. Dehát ez már 26 éve volt... Azóta nemhogy nem jön oda bemutatkozni az ifjú jelölt, vagy kollega, hanem mégcsak nem is köszön...Pedig a talár félreérthetetlenné teszi, hogy ki ügyvéd és ki ügyfél.
Sőt az is szabály volt, hogy ha a bíróval mégolyha jó viszonyban is vagy, a bíróság folyosóján szigorúan magázódik az ügyvéd és a bíró. Sőt az ellenfél ügyvédjével se válts csókot, hiába ezer éve nem látott évfolyamtársad az illető...

Munkadíj kérdésben: az Ütv. szerint is az ügyvédi munkadíj a megbízás adásakor, előre, egyösszegben esedékes. Ha az ember ebből engedményt ad, akkor valóban kockáztatja, hogy az eljárás végén az ügyfél azt mondja: nem is volt ez olyan nehéz, nem kellett ezzel annyit dolgozni, nem fizetek.
Vagy megtörtént eset: bonyolult örökösödési per, ingatlanba való ráépítés folytán szerzett tulajdonjog elszámolásával, és találmánnyal kapcsolatos kérdésekkel spékelve. Ügyfél érdeklődik, hogyan gondolom az ügyet megoldani, és milyen eredmény várható. Mintegy két órán keresztül vázolom,hogy milyen esetekben milyen teendőkkel milyen eredmény várható, mire az ügyfél elégedetten feláll, és közli, hogy olyan jól el tetszett magyarázni, mostmár majd meg tudom oldani egyedül is. És kisétált az irodámból.egy hétmúlva beállított egy doboz desszerttel, és nagyon csodálkozott, hogy nem fogadtam el, és sürgős ügyeimre hivatkozva nem foglalkoztam vele. Amikor kérdezte, hogy miért nem beszélgetek vele, akkor elmondtam neki,hogy én itt dolgozok, abból tartom el a családomat,hogy ügyfelek jogi problémájában pénzért segítséget nyújtok. Nincs időm ingyenes jogi megoldások nyújtására.
Egy év múlva újra jött, hogy megszületett az első fokú ítélet, és nem boldogul ő ezzel az üggyel egyedül, vállaljam el a képviseletét. Persze, nem vállaltam.
Nos ehhez kell a tapasztalat, hogy meg tudd állapítani, kit kell előbb kikérdezni az ügyéről, és kivel kell előre közölni a munkadíjad összegét.
Bocs, ha kicsit hosszú lett a hsz., csak úgy eszembe jutott...:-)

Igen, az ehhez hasonló esetek érthetően óvatosságra intik az embert...
Pl. idegennek ezért nem adok összetett kérdésben jogi tanácsot telefonon - akármennyire is vicces "A jog zsoldosainak" kezdetén Moldova...
Ha az ember fejből tudja a pontos és egyértelmű választ és az egy-két mondat, gyakran belefér az ilyesmi is. De aki azért kellően elfoglalt, annak döntenie kell, hogy ilyen esetekben a jól kihasznált idejét egy idegen számára ingyen, vagy a fizetős ügyfelétől veszi el, vagy a családjától.
Remélem ennyiben érthető a barátságtalan hozzáállás.

Egyébként a kamarai oktatás ma is kötelező, és pont ezeket mondják el az első órán. A baj csak az, hogy a nagyterembe éppen, hogy elférnek az oktatottak, és így nehéz azt megoldani, hogy az elején és a végén is legyen jelenléti ív aláírása, és azt az írja alá, aki tényleg ott van.
Nekem még annak idején úgy volt, hogy csak a végén volt jelenléti ív, ez meg azt jelentette, hogy a tömeg csak a végére érkezett meg... Gondolom ma is így van.
Ami nem szép dolog az igazságszolgáltatásban résztvevőktől, mert ugye - nem tényállásilag - "csalnak". De ezt már az egyetemtől az írásbeli szakvizsgáig is a többség műveli, bírósági és ügyészségi fogalmazókat is beleértve.

nem csoda, hogy nem akarnak a jelöltek részt venni az oktatáson. az utolsó bőrt is lehúzzák rólunk. nem vagyunk kamarai tagok, de tagdíjat azt fizessünk. röhejes a sok meghívó lovagolni, meg teniszbajnokságra, valamit igazán felmutathatnának a kamarában.
akiket ráadásul 2005. október vége után avattak, még jól meg sz*vatják, mert 6 féléves kamarai oktatáson kell részt venniük. Van aki 3,5 - 4 év után jelentkezhet egyáltalán a szakvizsgára!!! Mások meg "koordinálnak" a minisztériumban 2x akkora pénzért, és lazán nekifuthatnak a szakvizsgának ha letelt - napra pontosan - a három évük.
ehhez vágjuk jó képet ?!!

Amúgy jelzem csak, hogy a PÁV is gyakran inkább a formaság. Kicsit jobban kifejtve, a PÁV-mint pszich vizsga "Fejtse ki, mit lát a képen" stb. nem sokat tesz hozzá a nem alkalmasság kiszűréséhez. Asszem itt nem lenne butaság egy kicsit több személyzeti eljárást bevezetni. A kötelező oktatásról meg nem árt ha tudjuk, hogy aki ott tart eadot az is a saját munkaidejében teszi. Mindezek mellett tényleg nem tartom túl hatékonynak, egyrészt mert mindkét fél sokszor (nem mindig!) inkább nyűgszerűen éli meg, másrészt értelmesen, és hasznosan kis csoportokkal lehet foglalkozni. Ezt bíróságon-ügyészségen ellátják "házilag", kötelező vizsgákkal, ügyvédéknél meg aki kapja, annak jó főnöke volt, aki nem annak meg nem. Ez van...sok az eszkimó, kevés a fóka.

Látom sokan vannak itt, akik a jogi diplomájukkal már boldogulnak/boldogulni szeretnének. Én most leszek másodéves. Szerintetek milyen pályán lehet relatíve még jó állást megcsípni? Egyáltalán lehet vmi tanácsot adni egy jogászhallgatónak? Engem alapvetően az ügyvédség érdekel, de ennek is van számos szakiránya. Amúgy pázmányos vagyok.

Terlis eddigi tapasztalataim alapján (nem mint ügyvéd) azt mondhatom, másodlagos hogy a szakirány, az is, hogy mennyire vagy tehetséges, csak legyen jó a marketinged. (és ebbe beleértendő, hogy milyen irodában, hol dolgozl, azaz érződok-e rajtad a pénz, mert az ügyfelek szemében azonnal hitelessé teszi a vélt sikereidet, a saját magadról terjesztett hírek, a lehető legtöbb nyilvános szereplés, és még sok minden más)
Jogtól függetlenül is azt terjesztik tőlünk nyugatra, ahol már rendesen van múltja a marketingnek, hogy a gazdag emberek sikeres emberek, viszont elég lehet a sikerhez vezető úton az is, ha imitálod a gazdagságot, ha szemfényvesztéssel, némi csili-vilivel, partikon való megjelenéssel szimbolizálos, hogy Te a sikeres meberek klubjának vagy a tagja.
Eddigi éeletemben az ismerőseim, kollégáim ha ügyvédre volt szükségük, akkor rendre arról érdeklődtek, hogy ismerek-e olyan ügyvédet, akinek neve van, a szakmában, mintha ez már garantálná is a győzelmet az ügyükben. Pályakezdőként tehát akkor van esélyed jól fizető állásra, ha jól adod el magad, azaz a marketinged jobb leszek másokénál.

Terlis

Ügyvédkedni csak akkor kezdj, ha

1. jó kapcsolataid vannak (pl. szülők is ügyvédek ilyesmi)
2. otthonról szakvizsga után is tudnak még támogatni anyagilag

Mert bizony a pálya telített és nehéz a nagy semmiből valamit felépíteni. Egyszerűen azért, mert nem fognak jönni az ügyfelek.

Mégvalami. Ha tényleg ügyvédként akarsz dolgozni és nem gáz, hogy nem keresel pénzt a szakvizsgáig (max. zsebpénzt), akkor feltétlen jelöltnek menj. Abban a városban, ahol majd saját irodát akarsz. Így legalább van esélyed, hogy az ügyfelek megismerjenek és szakvizsga után is keressenek és talán össze tudsz szedni annyi pénzt (eleinte), hogy az a költségeidet állja.
Nagy profitra ne nagyon számíts az első pár évben.

Ha mégse akarsz ügyvédkedni (megértem), akkor még mehetsz a közigazgatásba. Most ugyan leépítenek, de ez csak parasztvakítás, mire végzel az egész rendszer működésképtelen lesz és kénytelenek lesznek újra feltölteni a most kiürített státuszokat. Persze itt sem fogod agyonkeresni magad, de a szakvizsgáig el lehet vegetálni. Nagy szakmai tapasztalatokat ne várj.

Ügyészség - bíróság csak akkor, ha jó eredménnyel végzel ÉS van kapcsolatod. Pénzügyileg ez is elég gáz, de szakmailag ez a legjobb. Nem hiába olyan nagy a szakvizsga eredményesség a fogalmazók között.

A legjobb választás szerintem a versenyszféra. Egy multi, vagy nemzetközi ügyvédi iroda. Ide meg az kell, ami Mr.Phe leírt - el kell tudni adni magad. Ezt nem lehet tanítani. Vagy megy vagy nem.
Ennek is van negatív oldala - messze ez a legbizonytalanabb állás. Viszont nem ritka a 300 000 körüli kezdő fizu, ami nem rossz huszonegy-két évesen szerintem. Ráadásul szakmailag is korrekt.

Köszi szépen mindkettőtöknek! Nagyjából nekem is hasonló volt az elképzelésem. Jó eséllyel van egy-két kapcsolatom, szerintem vmelyik csak bejön. Igazából én nem az a summa cum laude típusú ember vagyok, inkább aki jól adja el magát. És reménykedek a 300 000-ben :D Ennek mondjuk az évfolyamtársaimat elnézve meg lehet az alapja. De minden egyetemen manapság ez a helyzet. Az új érettségi rendszernek köszönhetően az egyetem nem szortírozhat, így nem feltétlen olyan emberek mennek az egyes szakokra, akik tehetségesek is abban az irányban. Nálunk sok az olyan ember, aki nem túl kommunikatív, de jegyzetelni és magolni, azt tud.

Terlis, a jogi diploma ma már AZ Érettségi! Most írogathatnék rémtörténeteket jogászokról, akik itthon kertésznek álltak stb, de nem teszem, a helyedben elmennék valamilyen mérnöki karra.
Ha van tényleg jó kapcsolatod, akkor viszont akár hátra is dőlhetsz, és süttetheted a hasad a fennmaradó időben, mondjuk az átlag szintet azért célszerű megütni. Amúgy a magoló, meg nem kommunikatív évftársaidról: nekik is lehetnek kapcsolataik. És amúgy meg ne csak az érettségi-és az egybetartozó új felvételi rendszert szidd. A fejkvótás finanszírozást is, amelyiknek köszönhetően az egyetemek nem is akarnak szortírozni, mivel az ott hallgató emberekből él. Meg a levelező képzés túlburjánzását is, továbbá a mindenféle itt-ott akkreditálódott kihelyezett karokat, a "repülő professzor" rendszert....stb.
Ja és elhelyezkedés előtt abba gondolj bele, hogy 9 egyetem (ebből 3 pesti) összes hallgatója még 5 évig ilyen létszámmal (+levelezők) egészen biztosan nyomni fogja kifele az embereket, tehát az ügyvédi szakma az csak még túltelítettebb lehet. Az állami helyek azonban, ha fel is kell majd újra venniük embereket szintén telítettek.

Azért az túlzás, amit Kramp állít. Sok jogász végez évente, de jóval több közgazdász és bölcsész. Mégsem hívnám egyik kart sem "érettséginek".

A sok végző miatt nő a verseny és nehezebb jobb állásokhoz jutni. De nem lehetetlen. És nem minden a kapcsolatokon múlik. Pl. multikhoz kapcsolattal nem igazán lehet bejutni. Ott teljesítményt várnak el és senki sem pótolhatatlan. Sőt, legtöbbször a csúcsmenedzsmentet cserélik. A kapcsolati tőke a közszférában ér aranyat (ideértem a bíróságot/ügyészséget/fegyveres erőket is), a versenyszférában max. apró előnyt. Én a jelenlegi állásomat (meg a korábbit is, ha már itt tartunk) kapcsolat nélkül szereztem, senkit nem ismertem annál a multinál, ahol most dolgozom. Megy ez így is, csak nagyon nehéz.

A sok egyetemmel kapcsolatban. Valóban kilenc van (nem 11?), de az a 9 igazából csak 3. És most lehet megsértődni, meg találgatni melyik az a három. És igenis sok helyütt számít az egyetem, jobban mint a diploma eredmény.

Virág és Kramp, igaz amit mondtok, nem rég volt a kezemben egy jelentés, hogy a szakmák közül most a legnagyobb túlképzés, azaz felesleg a jogászból, közgazdászból, tanárból,aból is a bölcsészből van, tehát ergo most néhány évig az lenne a legjobb, ha ezek a szakok nem is indulnának, de ugye ezt még sem mondhatják.
Kapcsolati tőke szinte mindenállásban kell már, csak igazolni tudom, hogy hány és hány diplomás, különbőző egyetemekről dolgozik azisztensként pálya idegen helyen alig minimálbér felett, és ez már a jobbik, mert számtalan állástalant is ismerek, és a média is egyre gyakrabban ír az állástalan diplomáról.
Viszont egyet kell értenem Virág elvtárssal is, mert a multiknál valóban kevesebbet ér a kapcsolat, teljesíteni is kell, ők viszont a nyelvtudással és annak mértékével vannak elszállva, azaz lassan már egy bolti pénztárostól a tesco-ban is kérik a kommunikáció képes idegennyelv ismeretet, és azoknál a poszoknál, ahol ezt kérik (lásd médiák) utána egyetlen egyszer nem kellett használnom a nyelvudásomat (aját példámon tapasztalhattam)

Az a baj a túlképzéssel, hogy nincs alternatíva. Ha pl. valaki jó humán tárgyakból, akkor annak nem lehet megmondani, hogy ne legyél humán szakos bölcsész vagy jogász (esetleg kommunikációs szakember), hanem inkább mérnök. Mert ha valakinek nincs érzéke a reál tárgyakhoz, az csak azért ne erőszakolja magára pl. a matematikát, mert perpill könnyebb elhelyezkedni műszaki területen. Egész életében valószínűleg ezt kell csinálnia, tehát nem árt olyasmibe fogni, amit szívesen (szívesebben) csinál és amihez van is némi affinitása.

Kinyílik a bicska zsebemben minden alkalommal, amikor azt hallom a TV-ben, hogy valami okos elhelyezkedési tanácsadó azt fejtegeti, hogy az oktatásnak minden szempontból a piachoz kell igazodnia. Ez olyan szinten életszerűtlen, hogy az már leírhatatlan. Az ilyen emberek hajlamosak elfelejteni, hogy az oktatásnak egyik fő eleme maga az oktatott. Ha neki nincs affinitása egy tárgy/szakma iránt, akkor butaság csak azért arra kiképezni, mert most épp az kell az országnak.

Volt idő, amikor senki nem akart jogász lenni és a karok (hogy ne zárják be őket) szó szerint toborozni jártak a gimnáziumokba.

Nem keseregni, meg sírni kell, hanem küzdeni. Aki meg jogi diplomával kertésznek megy, az saját magát szelektálta ki a versenypiacról. Meg is érdemli.

Virág elvtárs: bocs, félreérthető vtam. Az ebből- (tehát belőle) 3. Egyébként valóban 3 az a három. Amúgy 8 a valódi, és 1 kihelyezett "valahol" az Alföldön. De amit írtam, azt fenntartom (jó kis megszorítással), nagyon gyakran már csak mint "egyetem"-azaz mint felsőfokú végzettség- számít be, az,pedig, hogy az épp jogász, az hidegen hagyja a munkaadót (és ha épp szakvizsgára készülne a delikvens akkor, úgymond ez van...) Amúgy a legismertebb pesti E legfőbb vezéregyénisége egy kiadványban a legszéleskörűb társadalmi diplomának nevezte a jogász diplomát, de sajna ma már vannak ilyen-olyan szaktechnikai "diplomák"- felsőfokú képzések, így azokat alkalmazzák és keresik, nyilván, mert nem kell megfizetni a jogászt. Másrészt a multiknál a tapasztalat is sokat számít, lehet valaki akár kfokú végzettségű is, ha azt a bizonyos területet csinálta éveken keresztül, akkor utána előnnyel indul adott esetben a diplomással szemben is. Az idegen nyelv, amit Phe mond meg szintén egy ilyen jópofa sztori, gyakran tényleg eszméletlen nyelvismereteket kérnek még a legkisebb láncszemektől is. Ami amúgy MA már természetes, hiszen az érettségivel megkapják, régebben azonban ez vagy egy (megbecsült) plusz volt.

Emlékezzünk csak a "Rigó u." ban elkövetett izzadságos rettegésekre a nyelvvizsgáknál:)

A jogász diploma csak szakvizsga után alkalmazható széles körben. Előtte az ember kockáztatja, hogy soha nem lesz meg az előírásos 3 szakmai gyakorlati éve. Ezt is fontos mérlegelni.
A szakmai tapasztalat tényleg nagyon fontos. De rendszerint csak multis tapasztalatot fogadnak el, azzal meg senki nem születik. Ez meg ugye a 22-es csapdája. Tehát könnyű kitalálni, hogy valahogy be kell kerülni a rendszerbe és bentről már könnyebb karriert csinálni.