Az alábbi, a posztoló által viszonylag pontosan körülírt eset is szomorú példája annak, hogy egyesek egy rokonságon belül néhányan miként rendezkedhetnek be hosszabb távon a hozzátartozóik kifosztására.

Tisztelt Zugügyvéd,

Véső elkeseredettségemben fordulok Önökhöz! Nagyon megtisztelő lenne számomra ha Önök és a kedves olvasók tudnának bármilyen információval segíteni.
(A levelemet rövidített formában is közzétehetik, amennyiben az nem megy a tartalom rovására.)

 

Alábbi történet egy több évtizedes, jogi csatározásokba átcsapó, családi dráma krónikája, az átláthatóság és olvashatóság kedvéért leegyszerűsítve.
A téma (és később a per) tárgya egy vidéki, családi ingatlan + hozzá tartozó telek valamint azon található kisebb építmények együttese. Nem kell semmi extrára gondolni, több mint 100 éves parasztház, végig jó állapotban lett tartva, többszörösen felújítva mint ahogyan a körülötte lévő udvar, kert, borospince, istállóból átalakított garázs is.

 

Az ingatlant 3 generáció lakja.Felosztás tekintetében évtizedekig fele-fele arányban (nagyszülők/kisebbik fiuk + családja) használták a házat+kertet, de az elmúlt évek során több haláleset miatt felborult eme hallgatólagos egyensúly. A továbbiakban Alperes (a még élő Nagypapa, felesége már meghalt) és a Felperes (Nagypapa idő közben szintén elhunyt középső fiának felesége és gyerekei) terminológiát használnám. Mint oly sok esetben, itt is arról van szó hogy a feleség+a 2 gyerek minél nagyobb hányadot szeretne kihasítani ebből az ingatlanból, évek óta arra voltak berendezkedve hogy a nagyszülők halálával 100%-os tulajdonrész birtokosaivá válhatnak. Jelenleg 75% már a nevükön van, az Öregek évtizedekkel ezelőtt a nevükre íratták bízván abban hogy ez családon belül nem jelenthet problémát, továbbá a szerettek volna mindkét fiú gyermeküknek egyformán támogatni a családalapításban.

 

Míg az idősebbik fiuk kisebb telket kapott hozományként, amire később önerőből házat építetett addig a kisebbik fiú ehhez túl lusta volt, hát kikönyörögte magának a családi ház felét + a felesége számára az 1/4edét. Ebbe az Öregek naivan belementek, maradék ¼ tulajdonrészük egyformán oszlott meg a két házastárs között 1/8-1/8 arányban.  Itt már eleve sérült az arányosság elve, ami csak folytatódott évtizedeken át. Míg az idősebbik fiú ahol csak tehette anyagilag illetve érzelmileg támogatta korosodó szüleit, a fiatalabbik egyre követelőzőbbé vált, általánosan rossz anyagi helyzetét a szülők lehúzogatásával, kevéske kárpótlásból kapott földjeik eladogatásából elégítette ki idő előtt felélve így azt az örökséget melyet elvileg az unokáknak szántak volna. Ebből az idősebb fivére is részesült, de jóval kisebb arányban.

 

Az egyre jobban elmérgesedő viszony akkor érte el tetőfokát, amikor a beteg, már fél lábbal a sírban lévő Öregeket magukra hagyták, nem látogatták vagy törődtek velük de követelőzéseik ezzel fordított arányban megnövekedtek. Ezt látván a család maradék része összefogott, erőn felül igyekezett méltó öregkort, később pedig megfelelő kórházi ápolást biztosítani (mindezt saját zsebből) az idő közben egyre betegebb, nemrég elhalálozott Nagymama számára. Aki még egyik utolsó kívánságaként, teljes szellemi képességei birtokában végrendeletében rögzítette hogy a kisebbik fiú+családja a büdös életben nem fogja megkapni az Ő maradék 1/8adát, mely értelem szerűen az idősebbik gyermekre szállt. A még életben lévő 80+ éves Nagypapa hasonlóan rendelkezett, mindez a hagyatéki tárgyaláson vált csak nyilvánvalóvá és kvázi a temetőből azonnal futottak az ügyvédhez.

Közös tulajdon megszüntetését kértek az idősebbik fivér esetén, míg a Nagypapa kegyesen maradhatna az őt megillető hányadú ingatlan területen, ez a mostani életterének kevesebb mint a fele. Kb. lenne egy szobája meghalni, abban a házban amiben több mint száz éve él a családja, mert egy senkiházinak és a két idióta gyerekének úgy tetszik. Miután végig böngésztem az internetet a közös tulajdon megszüntetésének folyamatáról, rájöttem a jog a felpereseknek kedvez és majdnem le is fordultam a székről.
 
Kérdéseim: 

    - Előfordulhat e az hogy ha nem sikerül megegyezni, legvégső esetben elárverezik a házat a Nagyapám feje felől?
-Szokott e mérlegelni a bíróság, vagy mindenképpen az a cél hogy megszűnjön a közös tulajdon, akár a kisebbségi tulajdonosok érdekei sérülésének árán is? 80+ éves idős, beteg ember nehezen keres magának csak úgy új albérletet.
- Meddig húzódhat el egy ilyen per? Évekig? (1, 3 vagy 5 évig?)

- Ügyvédi költségek százezres vagy inkább milliós tétel ilyen esetben? Bárkinek személyes tapasztalat? Kit terhel a perköltség?

- Érdemes e pereskedni, ha a végén így is úgy is megszűntetik a közös tulajdont vagy előfordulhat e olyan eset, hogy a bíróság nem rak ki csak úgy bárkit a többiek         telhetetlensége miatt?
- Van e bármilyen lehetőség az „időhúzásra”, hogy a Nagypapának ne kelljen megélni azt a szégyent, hogy a saját lakásából kipaterolják?

Megtisztelő segítségüket előre is köszönöm!

T. Antal