A levélírónak igaza van, sajnos korántsem egyedi eset, hogy megpróbálja az egyik szülő családja megakadályozni, hogy a másik szülő láthatási jogával éljen. Persze a gyerek érdekeivel nem tőrödnek. Nem is szólva arról, hogy ez kiskorú veszélyeztetésének is minősülhet.
Kedves Zugügyvéd!
Szerintem a történetem egyáltalán nem egyedi, sőt, úgy gondolom, hogy sajnos igen sokszor előfordul. Július 12-én élettársi kapcsolatból született egy lányom, de pénzügyi nehézségek miatt néhány hónapja én Budapesten, a párom, jobban mondva már csak a volt párom vidéken kényszerültünk, egymástól viszonylag távol élni. A lányunk születése után átmenetileg a szülői házba költöztek (szintén vidékre), így én próbáltam minél több időmet szabaddá tenni, felülni a távolsági buszra, lemenni és a lányunkkal tölteni. Tudjátok, reggel mentem, este jöttem. Az első alkalommal működött is, csak hogy a családja finoma szólva is utál engem, mostanra pedig már sikerült a volt páromat is maximálisan ellenem fordítaniuk, annyira, hogy tulajdonképpen ellehetetlenítették a kapcsolattartást, finoman szólva is eltiltották tőlem a lányomat, még ha ezt így jogilag nem is tehetnék meg.
Felhívtam a rendőrséget és gyámhatóságot, hogy mit lehet ilyenkor tenni, mik a lehetőségeim, hogy láthassam a gyermekemet, hiszen egy aláírt apasági nyilatkozat van a kezemben, mely ugyan olyan jogokat biztosít nekem, mint az anyjának. Kiderült, ez egy "joghézagos" szituáció, mivel nincs közöttünk semmiféle egyesség, így attól függetlenül, hogy alapvetően jogom lenne találkozni a lányommal, ha ezt a volt párom "megtiltja", vagy ellehetetleníti, sem a rendőrség, sem a gyámhivatal nem tehet semmit. Azt mondták, menjek a bíróságra és ott kérjem, hogy (így mondták) "rendelkezzenek a láthatás felett", mert a gyámhatóságnak csak utána van joga és lehetősége lépni.
Szóval a bíróságra kell mennem, ahol úgy tudom, a nyár miatt ilyenkor törvénykezési szünet van, így ez az ügy hosszasan elhúzódhat. De ha még nem lenne szünet, akkor is, mivel én laikusként úgy gondolom, ez nem megy egyik percről a másikra, tehát mindenképpen van egy hosszú átmeneti időszak, amíg a volt párom megakadályozhatja, hogy láthassam a gyermekemet.
Nem vagyok gazdag, nincs pénzem ügyvédekre és nem voltam még ilyen helyzetben, hogy tudjam, mit kellene tennem. A volt párom nem hajlandó egyességet kötni, tulajdonképpen beszélni sem hajlandó velem, így viszonylag nehéz dolgom van, mindenképp rákényszerít arra, hogy jogi úton próbáljam érvényesíteni jogaimat. Nem tudom kihez forduljak, mit tegyek, kérlek Titeket, hogy segítsetek, adjatok tippeket, hogyan lehetnék úrrá ezen a helyzeten.
Köszönöm!
N.T.
Utolsó kommentek