A Zugügyvéd az alábbi - a decemberi Sporthorgászban megjelent, - kicsit ügyvédes, kicsit horgászós  írásával kíván bíróságoktól mentes Boldog Új Évet a blog Mélyen Tisztelt Látogatóinak.

Kősüllők, fácánok és Karcsi, a szökésben lévő autófeltörő

 

 

Dr Baradlai Pista bácsival, a jól megérdemelt ügyfelével csoszogott a Nyugati-téri McDonalds  felé egy szomorú, másnapos decemberi délelőttön, amikor felhívta Tanár úr, nem mennek-e ki szombaton süllőzni a Csatornára, vagy a Tassi zsiliphez. Lehet róla szó, de Pista bácsihoz kel mennem békíteni reggel, válaszolta dr. Baradlai, utána felétek kanyarodom. Baradlait Pista bácsi pártfogójává merő barátságból volt kollégiumi szobatársa rendelte ki, aki hosszú kemény meneteléssel bíróvá küldötte fel magát.

 

A hetvenöt éves, egykori állomásfőnököt kicsapta a felesége, mialatt prosztataproblémákkal a MÁV-szanatóriumban feküdt, már megint megcsaltál címszóval. Pista bácsi, miután beverekedte magát egy nyugdíjas otthonba, átfogó jogi offenzívába kezdett a családi vagyon ráeső részének megszerzésére. A tárgyalások után rendszerint Baradlai meghívta egy kávéra az öreget    amit soha nem ivott meg, viszont remek történetekkel tudta szerencsétlen ügyvédjét szórakoztatni: Drága doktor úr, régen itt egy elit vasutas étterem üzemelt, idejártunk vasárnaponként a feleségemmel, mielőtt moziba mentünk. A háború után hadifogolyként dolgoztattak három évet a Kaukázusban. Ott volt Sztalin nyaralója is, amikor nyaralni ment Sztalin, öt-öt kilométeres sávban kiürítették az út melletti területet. Öt egyforma Csajka követte egymást, mindegyikben egy Sztalin ült, vagyis egy igazi, és négy hasonmás, csak kevesen tudták melyik a valódi, Sztalin annyira félt. A Kaukázusban találkoztam a hegyekben egy pásztorral, aki addig már száztizenhét évet élt. És olyan pisztrángokat lehetett fogni a hegyi patakokban kukaccal, mint a fél karom. Mikor hazajöttem, és megismertem a nejemet, elmentünk egyszer moziba, hát a filmhíradóban mutatják a pásztort, akkor már százhúsz évesen. Te én ezt ismerem, súgtam a nejemnek, István, már megint hazudsz, felelte hangosan  a moziban, már akkor rá kellett volna jönnöm, hogy ezt a nőt nem szabad elvenni, látja drága doktor úr, maga is vigyázzon, ha házasodni készül.

 

Pista bácsi, hosszú lesz ez a per, maga már öreg, szombaton reggel, ahogy megbeszéltük, megyünk az asszonnyal egyezkedni, búcsúzott Baradlai. Szombat reggel Pista bácsi saját bevallása szerint már egy órája fagyoskodott a randevú megbeszélt helyszínén, egy külvárosi benzinkútnál, amikor Baradlai begurul büszkeségével egy  piros Skoda 120-assal. Mindenki az első autójának örül legjobban, Baradlai a kis Skodának, csak mindig bezárta véletlenül az indítókulcsot. Egyszer Karcsi a szökésben lévő autófeltörő megmutatta, hogy a hátsó ajtót miként lehet kinyitni egy dróttal az ablak mellett lenyúlva, a technikát Baradlai olyan tökélyre vitte, hogy egy idő után az ajtót be sem lehetett zárni. 

 

Pista bácsi megnyugodott, hogy Baradlai megérkezett, becsorogtak a benzinkút melletti kis utcácskába. Itt álljunk meg, utasított Pista bácsi,  kikászálódta az autóból, melyik ház az, érdeklődött Baradlai.. Á, az még messze van, de ott nem tud megállni. A pergető botot nem hagyhatom itt, Pista bácsi, morgott Baradlai, nem tudom zárni a kocsit. Pista bácsi legyintett, így kénytelen kelletlen a becsomagolt bottal indultak neki békíteni. Három utcát gyalogoltak, mire odaértek a takaros kis házhoz, ahol persze tökéletesen le lehetett volna parkolni. Amikor ezt Baradlai szóvá tette, Pista bácsi újfent legyintett, majd meglátja doktor úr. Becsöngettek, nem történt semmi. Pista bácsi elkezdte hosszasan nyomni a csengőt, amikor kinyílt az egyik ajtó, és partvissal a kezében egy öregasszony némán  elindult a kapu felé. Pista bácsi bölcsen hátrébb lépett két lépést, Baradlai mit sem sejtve a kapunál maradt. Maga mit akar itt, kérdezte az öregasszony, jöttem megegyezni, én lennék Pista bácsi ügyvédje, próbált barátkozni Baradlai.. Az asszony kinyitotta az ajtót, és megállt vele szemben. Hirtelen fülsértő hangon felordított, nem egyezkedem, ennek a vén f.-nak nem jár semmi, menjen a k.-váihoz pénzért, közben felemelte a partvist, és megpróbálta Baradlait fejbe vágni. Az ügyvéd ösztönösen maga elé emelte a pergető botot, a vénasszony szerencsére nem ütötte meg, Pista bácsi megragadta a kabátját, meneküljünk doktor úr, majd korát meghazudtolva elsprintelt az utca végéig. Amikor a kocsihoz értek, lihegve megjegyezte, nekünk szerencsénk volt, az előző doktor úrnak a nejem egy fél téglával bedobta az autója szélvédőjét.

 

Az öregasszony törvénytisztelő állampolgárként a következő tárgyaláson megjelent, bottal gyütt rám az az ember, mutogatott Baradlaira miközben a történetet már ismerő bíró ajkát harapdálva próbált komoly maradni.

 

Baradlai kicsit megizzadva ért Tanár úrhoz, aki csodálkozott milyen gyorsan végzett a békítéssel, utána végigröhögte az utat. Baradlai ezek után egy büntetőüggyel szórakoztatta Tanár urat. Az ügy legbizarrabb eseménye mindig a tárgyalás kezdete volt, a hallássérült bírónő  a bombázódzsekijéről elhíresült Home Shoping Kft-től  rendelt szupererős hallókészüléket, amely történetesen úgy nézett ki, mint egy walkman. Általában a tárgyalás megnyitása előtt vette elő  a táskájából a herkentyűt, és helyezte  a fejére fejhallgatót. A mozdulatsor kétféle hatást váltott ki a jelenlevőkből, attól függően, mikor kerültek a per sodrába.. Akik már  tudták miről van szó az újonnan érkezettek reakcióit figyelték, főleg a szerencsétlen vádlottakét és tanukét, akik a helyzet tisztázásáig döbbenten meredtek a bírónőre. Az egyik meg is kérdezte, hogy a bírónő a kemény rockot vagy a diszkót szereti-e. Három évvel többet kapott, mint a társai.   

 

Leparkoltak a csatorna mellett egy viszonylag elhagyott helyen, Tanár úr kishallal mártogatott, Baradlai pergetett. A halakkal nagyobb szerencséje volt, mint a békítéssel, az egyik akadó mellől két kilósforma süllőt emelt ki, Tanár úr egy csukát és egy kisebb süllőt fogott. Már kezdtek belejönni, amikor lövések dördültek a hátuk mögött. A távolban kis zöld emberkék durrogtattak a szerencsétlen fácánokra, akiknek töredéke esély adatott meg, mint a halaknak, amalyeket legalább Baradlaiék nem láttak, merre lapulnak a víz mélyén. A vadászok lőttek mindenre és minden fele, Baradlaiék legnagyobb döbbenetére irányunkba is a fáradt sörétek hangosan kopogtak az imént a vénasszonytól éppen hogy megmenekült Skoda tetején. Behasaltak a töltés oldalába, csak miután elcsendesedett a környék, akkor merték kidugni a fejünket. Ritka nagy marhák ezek a vadászok, nézegette Tanár úr a lepattogott festéket az autón, fel kéne jelenteni őket. Baradlai csak legyintett, úgy sem megyünk semmire, csak macera. A halak viszont eltűntek, hiába pásztázták mindenféle trükkel és módszerrel a vizet. Viszont előbicegett egy sérült fácán, aki hasonlóképpen járhatott mint a Skoda. Tanár úr  biccentett, Baradlai megemelte a kiemelő szákot. Óvatosan becserkészték, Tanár úr Baradlai  felé terelte a hosszútollú madarat, az ügyvéd, amikor úgy érezte elég közel van megpróbálta rávetni magam a szákkal, sikertelenül, de legalább elhasalt a nyálkás fűben. Ha ezt az ügyfelek látták volna, követte szemével a   elhúzó fácánt  Tanár úr, na menjünk inkább Tassra matchbottal kősüllőzni. Baradlai halőr ügyfele tudott egy gödröt a zsilipkifolyónál.

 

 

A gödör ritkán, de kiszámítható algoritmusban adogatta a tepsi méretű kősüllőket. Teljesen átfagytak, amikor megcsörrent Baradlai telefonja, a millió zseb egyikéből előhalászta a készüléket, Karcsi kereste a szökésben lévő autófeltörő, akit egyszerre négy bíróság, három rendőrkapitányság, és az egyik BV intézet körözött, ezért érthetően bizalmatlan volt mindenkivel.. Karcsit egy egyetem melletti belvárosi kocsmából ismerte Baradlai még régről, akkor még csak lopott  trappista sajtban és csempész csokiban utazott, amit féláron árult az ultizni betérő joghallgatóknak, megalapozva a későbbi ügyvéd-ügyfél viszonyt. Később Karcsi bizalmatlansága miatt több ügyvédet is elfogyasztott, akkoriban éppen Baradlainál landolt az volt a kényszerképzete, hogy mindenki fel akarja nyomni a hatóságoknál.. Papírokat szeretett volna átadni a fellebbezéséhez, de az irodához nem mert odamenni, mert szerinte biztos figyelik. Találkozzunk holnap a Nyugati melletti Mekiben, ajánlotta Baradlai nem, neki csak a mai nap jó. Este vendégek jönnek, de egy barátomat oda tudom küldeni, ajánlotta Baradlai, miközben egyeztetett Tanár úrral ráér-e este. Jó, de miről fogom megismerni, kérdezte Karcsi, lesz nála egy süllő és egy csuka, és horgászbot, felelte Baradlai, ez nem tipikus viselet egy gyorsétteremben. Felismernek a rendőrök akadékoskodott Karcsi. Van egy ötletem, vette ki Baradlai kezéből a telefont Tanár úr, ma december 5-e van, öltözz be Mikulásnak, ez ilyenkor nem feltűnő. Karcsi nagy nehezen belement.

 

Horgászat után Baradlai kitette Tanár urat a Nyugati téren. Este rácsörgött, hogy sikerült a találkozó. Ez baromira nem volt jó ötlet, morgottt Tanár úr a Meki tele volt részegebbnél részegebb Mikulással, oda jártak be melegedni.    Vártam egy órát, nem történt semmi, odamentem vagy három Mikuláshoz is, Karcsizva de röhögve elhajtottak, egyik majdnem leütött, azt hitte fel akarom szedni. Nem akartam tovább várni, így is mindenki engem bámult a horgászbot és halak miatt. Baradlai megköszönte Tanár úrnak a közreműködést a próbálkozást, biztos volt benne, hogy Karcsi rövidesen jelentkezni fog. Néhány nap múlva kapott is tőle egy telefonhívást egy rendőrségi fogdából. Akkor kapták el, amikor feltört egy autót  a Mikulás-jelmez miatt.