A parkolás tényleg lerágott csont, de még mindig okoz meglepetést egy-egy levél. Úgy tűnik, hogy ezek a parkolási ügyek jogtól, és minden mástól független, önálló életet kezdtek élni. Mintha nem is létezne a hivatkozott jogszabályi rész.

Kedves Zugügyvéd!

Tudom, hogy már unalmas, de az élet ilyen mókuskerék. Ma kaptam egy kedélyes hangvételű, „Perlés előtti fizetési felszólítás” tárgyú levelet, a Dr. K. A. által jegyzett ügyvédi irodától. A levél szerint ügyfelük, a Fővárosi Közterületi Parkolási Társulás követel rajtam közel 60.000 Ft-ot 5 db, 2002-es és egy darab 2004-es esemény után. A kérdéseim:

• Az interneten félművelődött értelmiségiként azt tanultam, hogy a Közúti Közlekedésről szóló törvény 33.-ik §-ának 2006. decemberben hatályba léptetett módosítása úgy rendelkezik, hogy „A pótdíjfizetési kötelezettség egy év alatt évül el”. Akkor ez most nem évült el? És ha nem, akkor mikor lesz már vége annak, hogy random üzemmódban érkező, kora középkori bírságokkal bombázzák az eltelt idővel védekezésre képtelenné tett állampolgárt?

• Létezhet-e olyan eset, ami miatt – fél évvel az említett jogszabály hatályba lépése után – jogosan követelhetnek 5 éves bírságokat?

• A kísérőlevélen a részletező listában egy kivétellel minden tétel mellett az szerepel, hogy „Fotó: 0/0”, azaz még fényképük sincs róla. A jog szerint megkérdőjelezhetetlen adatbázisuk még ilyenkor is megkérdőjelezhetetlen?

• Amikor felhívom őket, és magyarázatként a fejemre olvasnak két maréknyi – szerintem zavarosan idekevert - paragrafust, hogy ez miért is jogszerű szerintük, akkor jól érzem, hogy a jogban járatlan állampolgárt meg akarják vezetni?

• Te kifizetnéd?

• Bónusz kérdés (előre is bocs Tőled, mint szakmád révén érintettől): A nem jogvégzett földi halandó szemében ez nem más, mint a jog eszközeivel/látszatával való visszaélés, hibásan/eleve rosszhiszeműen felépített jogszabályi környezettel kiszolgáltatottá tett emberek - a jogszerűség képzetével takarózó – szimpla átverése, lehúzása. Vajon csak nekem adekvát a gondolatmenet: a piti csaló hamisított díjbeszedő igazolványával lopja meg a nyugdíjasokat, a bankrabló hamis műanyag pisztollyal rabolja a bankot, a rosszhiszemű ügyvéd pedig félrevezetően, hamisan alkalmazott jogszabályokra hivatkozva csalja ki a pénzem? Értem én, hogy ebben jó pénz van, és az sok mindenen segít átlépni. De mégis, ez hogy fér össze az ügyvédi erkölccsel? Egy szakmai kamara, aki – többek között - a szakma színvonalának és tekintélyének megőrzésére is hivatott, nem kérdezi meg az ilyen ügyvédi irodákat, hogy biztos jól van-e ez így? Vagy az úgy van rendben, hogy egy ügyvéd korlátlanul és üzemszerűen fenyegetőzhet akkor is, ha már szaguk van az ügyeknek (netán még a jogi alapokkal is baj van)? Vagy gyermekien naív vagyok?

Mellesleg ez egy cégautó volt, amit magáncélra is használtak, menetlevél ezért nem volt (megfizettük a cégautóadót, kezitcsókolom apeh), az autót vezető alkalmazottam már 2005-ben kilépett, ergo lövésem sincs arról, hol volt az autó öt évvel ezelőtt. Bocs a lerágott csontért, üdv,

GZS