1. Bejelented, hogy van egy kóbor kutya, amelyik állandóan megugat téged és Félsz Tőle. A hivatalba.
2. Lesben állsz
3. Kijön a gyepmester elfogni.
4. Adsz neki ötezer forint.
5. Ad neked Kutya.
6. Te örül Kutya
7. Te le**arod Hivatal Feje.

Tértivevényes szép levelet írni a polgármesternek és a jegyzőnek címezve, megjelölve benne, hogy amennyiben a kézhezvételtől számított 15 napon belül érdemi választ nem kapsz, úgy a fenti levelet megküldöd a megyei közigazgatási hivatalnak is.

Vagy esetleg érdemesebb lenne személyesen kimenni a gyepmesteri telepre és úgy érdeklődni.

A telefonos, e-mailes tájékoztatás Mo-n még finoman szólva is gyermekcipőben jár.

Szerintem is személyesen kéne a gyepmesternél jelentkezni és véleményem szerint mihamarabb, nehogy elaltassák szegény kutyát, mert nem hiszem, hogy túl sokáig őríznek egy kóbor kutyust.

Tisztelt Virág et.,skiba!

A levél írója szeretett volna a legjobban kimenni a gyepmesterhez,de mint írta nem kapta meg a HÍVATAL-tól a cimet, telszámot.Igy az önok által javasolt út számára nem járható.

Egy történetet osztanék meg.
Helyszin dél-dunántúli kisváros.
Az utcánkban egyszer csak felfigyeltünk egy kóbor kutyára. Mivel senki sem ismerte, ill. mivel a közelben halad egy fôútvonal, biztosra vette mindenki, hogy egy kocsiból tette ki valami nagytudású a szerencsétlen ebet.
Volt aki belerúgott es elkergette, volt-mint mi- aki próbált segíteni rajta.
Befogadni nem igazán akarta senki.
Hogy mégis történjen valami, felhívtuk az illetékes önkormányzati emberkét, tudakolva, hogy mégis mit lehetne tenni. Tudtommal ha bejelentés érkezik, vagy tán anélkül is, nekik kötelességük intézkedni. Begyûjteni, elszállîtani stb.
A hangzatos válasz, arra a kérdésre, hogy mit tegyünk, az volt, hogy verjük agyon(!), tegyük bele egy zsákba és ássuk el.
Miután jeleztük, hogy nem feltétlenül erre a megoldásra gondoltunk, felvilágosított a hölgy(!), hogy semmi baj, akkor majd ô szól a polgárôröknek és azok majd agyoncsapják. No comment.

Ezután felhívtuk a szomszédos nagyvárosban mûködô âllatmenhelyet és elújságoltuk nekik a fentieket.
Ôk meglepve mondták, hogy elvileg együttmûködési megállapodásuk van a fenti önkormányzattal, hogy a talált, kóbór állatokról értesítik ôket, és ôk begyûjtik, magukhoz veszik az ilyen állatokat, aztán próbálnak nekik gazdát találni.

Konkluzíó nincs. Talán csak annyi, hogy mélyen megrendültem megint az emberekben.
Azt pedig csak remélem, hogy a cikkbéli "elsikkasztott kóbor eb" nem ilyen emberek kezei közé került.

A történet vége egyébként az lett, hogy a menhely végül magához vette az ebet.
Addig is mi befogadtuk, tôlönk vitték el. Elkerülendô az önkormányzat "megoldását".

Attól kezdve, hogy a sintérnek az elszállításra a megrendelést a Hivatal adja, elkezd vastagon fogni a ceruzája. Kiszállási díj, tárolási díj, etetési hozzájárulás, stb. mindez ÁFÁ-s számlára.

Sőt, legyen szerződés a hivatallal, éves rendelkezésre állási díj ellenében, különben szóba sem áll velük, tegyék a kutyát ahová akarják péntek délután 5 órakor.

Hozzád kimegy, elhozza, belekerül benzinköltség+idejébe, eteti pár napig, és amennyiért el tudja passzolni, az a nyereség.

Telefonálni a környéken más önkormányzatokhoz, mert valószinüleg több helyre is dolgozik ugyanaz a sinter, és lehet, hogy máshol nem titkolóznak. Tértis levelet irni. Megkeresni az kerületi önkormányzati képviselőt. A polgármester pártját. Minden lehetséges sajtót. Az állatvédőket. A TV ügyvédjét. Mindent eszközt bevetni. Bulldogszerű viselkedés, nehogy azt gondolják le lehet rázni.

firmware, az ügyintéző hölgy nevét és címét tedd majd közkincsé. Hátha valaki úgy gondolja, hogy esetleg az állatokat védeni kéne, néhány embert meg nem.

BTW. ha ez most bűncselekményre való felhívás lenne, akkor csak annyit, hogy ez pont annyaira az, mint ahogy a hölgy hivatalból(!) állatkínzást javasol. Úgy látszik csak puhapöcsök élnek azon a településen, és nem mondják meg a képviselőnek, hogy vagy kirugják a kedves ügyintéző hölgyet alkalmatlanság címén, vagy képviselő visszahívás lesz.

jónapot.

T. Indapasssucks!

A képviselők visszahívásának intézménye kis hazánkban már nem létezik (hála az égnek).

Sziasztok!

Virag et válasza az üdvözítő út, de azt még beleírhatod az általa javasolt levélbe, hogy nem csak a megyei közig hivatalba (ami aszthiszem regionális szintre átszervezésre került és így a megnevezése is megváltozott, de azért a régi intézménynév mellett is oda fog találni a törvényességi felügyeletet gyakorló szervhez..)fogod megküldeni, hanem egyúttal az ügyészségre is! Ja, igen és a gyorsaság kedvéért személyesen próbáld a polgármesteri hivatalban átvetetni velük - ha nem hajlandóak rá és az elérhetőséget sem adják meg, csak akkor add postára, de akkor elsőbbségi levélként ám!!!

Drukkolok a kutyusnak (és Neked)!

Három évvel ezelőtt történt, télen. Találtunk egy anyakutyát, 8 kölyke volt, éhezett, fázott. Több kölyök halálra fagyott, mi temettük el őket. Sajnos mi is az éhezés küszöbén álltunk, ezért nem tudtuk befogadni. Felhívtam a ceglédi állatmenhelyet (kérem, itten sintér nincs, ez Európa!!! itten menhejj van). A hölgy azt mondta, hogy a tapasztalat szerint a falusi önkormányzatok nem fizetnek nekik, nekik meg sokpénz ám a jótékonykodás, tehát a még élő állatokat 10 e HUF/kopf elvihetem (én szállítsam) hozzájuk. Mondtam, ha ennyi pénzem lenne, akkor be is fogadhatnám őket, míg gazdit találok. Erre ő, hogy akkor beszéljem meg a helyi állatorvossal (én!), hogy altassa el a kiskutyákat beszerzési áron (mármint a gyógyszer beszerzési árán), és akkor ők azt kifizetik. Mert, ha a jegyzőnek szólok, akkor kilövik a kutyákat, ami olcsóbb, de kevésbé humánus.
Hát ilyen a menhely, meg az állatvédelem itt nálunk.

Végül a szomszédasszonnyal elosztottuk a még életben levő állatokat, befogadtam, a (diákhitelből) ivartalaníttattam az anyakutyát, oltás, stb.
Jah, és vettem egy telefont, amivel fel tudom venni a beszélgetéseket...