A végrendelkezés ilyentén módját szerintem semmi nem tiltja, viszont a végrehajtással szerintem lesznek gondok. Tudod az elmebetegeket senki sem veszi komolyan.
De rohadt jót röhögtem.
Hullagyalázás?

Egy kutyaközönséges hamvasztáshoz is kell ÁNTSZ engedély.

Kötve hiszem, hogy bármilyen bűncselekményre (kegyeletsértés) vonatkozó rendelkezés érvényes lehet egy végrendeletben. Egyetlen "megoldás", ha az illető még életében fekszik a disznók elé, és jó étvágyat kíván nekik. :)))

na es en ehetnek belole? tegyuk fel, Szimurt epp a sajat belebe toltve feltalaljak, mert o (1/3 szemely) es en igy akartuk, kolcsonos megegyezest kovetoen. persze reprodukalva az uruguayi egyetemista rogbi csapat korulmenyeit (vagy valami masok szamara extrem allapotot, mondjuk allergias vagyok a novenyekre es az allatokra, [a gombara is], es csak emberhuson tudok elni) es a vegen meg audienciat is kerek a papatol. akkor lehet?

mellesleg, holtamban mar nem en vagyok? dilemma a kobon.

Szép gondolat.

félig igen.
azt tudtommal nem tiltja semmi, hogy kolbászt csináltass magadból. de a disznókat meghatározott forrásból származó táppal szabad csak etetni, moslékkal nem. Nem téged akartalak ezzel megbántani, de ez a tény.

@Bambano: Jó hír viszont, hogy a háztáji tyúkok is szívesen csipegetnek néha valami húsfélét és rájuk nem vonatkozik ilyen szabályozás, ha jól tudom.

Hát szívből kívánom, hogy csipegessék fel a tyúkok azt, akinek ilyesmi az eszébe jut. :-)

Szerintem olyan ízed lesz, mint a csirkének!

Te tényleg "kolbászba" való vagy.

De arra nem gondolsz, hogy utána a disznóhús, vagy akár tyúkok, már emberi fogyasztásra alkalmatlan lenne. Ez egy nagyon beteg gondolat.

Lehetnél tekintettel a gyesznókra, azé minden szart ők sem esznek meg.

Jah,és ha megmereltél, téged "temetni" már kötelező:

Az elhalálozás helye szerinti települési önkormányzat (fővárosban a kerületi önkormányzat) polgármestere - jogszabályban meghatározott határidőn belül - köteles gondoskodni a temetésről, ha nincs temetésre kötelezett személy, vagy ismeretlen helyen tartózkodik, a temetésre kötelezett személy kötelezettségét nem teljesíti. Az idevágó eljárás szerint, ha a temetésre kötelezett e kötelezettségét nem teljesíti, az elhalálozás helye szerint illetékes települési önkormányzat jegyzője felszólítja, hogy 15 napon belül pótolja mulasztását. Ha a kötelezett nem tesz eleget a jegyző felszólításának, akkor az elhunytat közköltségen kell eltemetni.

koporsóban
hamvasztással (haza is viheted, szét is szórhatod)

Tibetben van olyan hagyományos temetési szertartás hogy a holtakat kiteszik a hegyoldalba a keselyűknek. Szerintem semmivel sem agyamentebb ötlet a disznós módszer mint a keselyűs vagy a "földbeásós, kukacos" megoldás.

Én megkóstolnám. Persze döghúst nem eszek, szóval csak ha vágásból van.

hat hogy kolbaszba toltesd magad arra keves eselyt latok, foleg az EU ota, de szerintem egy hamvasztas utani osszekeveres a tappal siman megoldhato

pff
@hagyma: puszi
on

Na, hogy "komolyan" válaszoljak.

Ezt így nem nagyon lehet, mert a holttestet - mint veszélyes hulladékot - vagy el kell égetni, vagy el kell kaparni. Ugyanakkor ha valaki ezt mégis megtenné, akkor bűncselekményt nem követne el. NEM kegyeletsértés, hiszen maga a megboldogult rendelkezett így tehát, az ő személyiségét nem sérti.
Talán az egyes szabálysértésekről szóló 218/1999. (XII. 28.) Korm. rend. 104. §-a szerinti közegészségügyi szabálysértés szóba jöhet, ezért 60 000 forint pénzbírságot lehet kapni, szerintem ennyit megér.

Nem néztem utána, de szerintem az ISO szabványok nem nagyon teszik lehetővé a dolgot, de ha otthon a Kucuval csinálod, akkor ezzel sincsen gond. nem hiszem, hogy utána emberi fogyasztásra alkalmatlanná válna a disznó, hiszen úgyis döglött halat, meg csontot zabálnak a mai disznók.

Az egy érdekes filozófiai kérdés, hogy ha kolbászba töltöd magad, aztán megesz téged a disznó, amiből aztán kolbászt csinálnak, amit ismét disznónak adnak, akkor létrejött-e a perpettum mobile, vagy sem.

Örülök, hogy segíthettem.

Fú, ha jól emlékszem, valami bennszülött törzs felköti a megboldogultakat a fákra, oszt azokat a néhaiakat is vígan csipegetik a madárkák...

De most komolyan! VAN olyan szolgáltatás, hogy a hamvasztott holttest hamuját összegyűjtik és nagynyomású kamrában ipari gyémántot készítenek belőle. Ezt oda lehet adni a gyereknek, hogy hadd hordja a nagyit aranyláncon a nyakában. Ez kissé morbid, de amúgy steril. Ha erre van igény,akkor mi a gond a kolbászként történő ravatalozással? Sőt, ha jól emlékszem, láttam pár éve egy filmet, amiben az ellenséges maffiacslád egyik tagját _ténylegesen_ ledarálták kolbásznak, majd elküldték a főnökének lecsókolbász formájában. Vagy az a film, amiben egy néger bandatagot ledaráltak egy ipari fakomposztálóban, majd hatvanliteres szemeteszsákban kézbesítették a többieknek...

Na most nem az van, hogy csak akkor kell táppal etetni a desznyót, ha azt, vagy a belőle készült élelmiszeripari terméket az EU-ban kereskedelmi forgalomba kívánod hozni?

HÁZTÁJI - tehát saját fogyasztásra tartott - disznót viszont azzal etetsz, amivel akarsz?

Végkövetkeztetés:

"Aki a disznók közé keveredik, azt megeszik a korpák!"

@Bambano: Szerintem moslékkal is lehet etetni, nem az a kizáró ok. Ha jól tudom, a hőkezelés a varázsszó, tehát nyers kolbász nem mehet, főtt, sült mehet. (Ez azért zárja ki a moslékot, mint disznótápot, mert hőkezelve már nem éri meg.)
Szóval a kedves poszt toló ne adja fel, akár véres hurkának is jó lehet.

@Almaspite: Esetleg a "Blöff" című opusz, ott tényleg a disznókkal etetik fel a főnök ellenségeit.

@Füredi 2.0: Na, végre egy komoly, kompetens, szakértői válasz. :-)

S milyen fűszerezéssel készülnél? Valami tájegységre jellemző? Mert akkor csak a helyi disznóknak izlenél

@Füredi 2.0:
A kegyeletsértés NEM a HALOTT személyiségsértéséről szól. A halott emlékében megnyilvánul társadalmi megbecsülés, és a hozzátartozók kegyeletérzése a jogi tárgy. Nem a halott a sértett.
A temetés kivételével a holttest megsemmisítése, a boncolás kivételével pedig a holttest megcsonkítása bűncselekmény, méghozzá kegyeletsértés.

@Tardigrada: Amit leírsz, az a védett jogi tárgy, és az nem azonos a sértettel - mondjuk halottról lévén szó, sértett persze nem nagyon lehet. A tényállás az, hogy "aki a halottat vagy emlékét (...) meggyalázza". Ha én azt mondtam, hogy gyalázzanak meg, akkor szerintem nem vagyok meggyalázva. (Hogy egy élő példát mondjak: valakit leköpni - ha egyéb feltételek fennállnak - becsületsértés, de ha én kérem, akkor temészetesen nem az.)

Azt pedig még hozzátenném, hogy ha maga a megboldogult így dönt, akkor ugyan az örököse miért tenne magánindítványt?

@Füredi 2.0:
Hm. Ha végiggondolod, hogy ki a sértettje ennek a bűncselekménynek, akkor rájössz, hogy rossz nyomon jársz. (Nem a halott! Ebből következően nem is létezik olyan, hogy sértetti beleegyezés, mint bűncselekményt kizáró ok ennél a bűncselekménynél...A Te példád irreleváns kegyeletsértésnél.)
Jó elmélkedést! :)

@Füredi 2.0:
Hm. Ha végiggondolod, hogy ki ennek a bűncselekménynek a sértettje, akkor rájössz, hogy rossz nyomon jársz.
(Nem a halott! Ebből következően fogalmilag kizárt ennél a bűncselekménynél a halottnak mint sértettnek a beleegyzése, amely más bűncselekményenél kizáró ok lehet. A Te példád ezért irreleváns kegyeletsértés esetén.)
Jó elmélkedést! :)

Csudába. Mident kétszer írok, mindent kétszer írok. A végén még a disznók elé löknek! :)

@a_tom: A pusztai népek körében is volt hasonló szokás, ott a farkasok és egyéb dögevő állatoknak adták a holttestet. Ez egyfajta felajánlás vagy áldozat volt a természet számára, része az útnak, amikor az elhunyt lelke visszatér Tengrihez.

Azért is tetszik a posztoló ötlete, mert látok valami emelkedett nagyvonalúságot abban, hogy olyan állatnak akarja a testét táplálékul ajánlani, amelynek húsát valószínűleg maga is szívesen fogyasztja :D

Ilyen irányú végrendelet tartalmilag azonnal támadható lenne, a kolbász készítője pedig néhány bcs. gyanúsítottja.

Szimur, ha hindu lenne valószínűleg nem csinálna ekkora faksznit az elmúlás utáni feldolgozásából :o)
A Gangesz partján hatalmas mágiákon égetik el a halottaikat. Ki milyen kaszthoz tartozik olyan minőségű és mennyiségű fából építik. Aki szegény,annak kevesebb fa jut. Ezért előfordul (nem is olyan ritkán), hogy bizonyos testrészek nem égnek el rendesen. A hamvakkal együtt azt is a folyóba dobják illatos sütemények társaságában. Itt spéci nem a disznók, hanem a halak járnak jól. A "szertartáson" megvetés tárgya az a hozzátartozó, aki sír. Ugyanis a megboldogultnak csak a teste távozik el azért, hogy a lelke egy új testben reinkarnálódjon. Lehet, hogy Szimur egy disznóban kívánna reinkarnálódni?

@Tardigrada: maradjunk az elmélkedésnél.
Pl. áttérek a hindu vallásra. Végakaratomban meghagyom az örököseimnek, hogy Indiában hindu szertartás szerint búcsúztassanak. Megesznek a halak.
Elkövették-e a kegyeletsértést az örököseim?
Vagy: végakaratomban meghagyom, hogy testemet orvosi kísérlet céljára használják.
Elkövették-e az orvosok a kegyeletsértést?
Vagy: végakaratomban meghagyom, hogy testemet művészi célra (nem ugrik be hirtelen az osztrák "hullaszobrász" neve) felhasználják. Elkövette-e a művész a kegyeletsértést?
@Füredi 2.0: az okfejtésed a köpködéssel nagyon ott van. Pl: ha én egy mazochista vagyok és azt kérem a másiktól, hogy köpjön le, mert az nekem jó, akkor nem állapítható meg a becsületsértés bcs., ugyanis nem vagyok sértett.

Némi analógiával:
Vannak alapvető emberi jogok, amelyekről nem lehet érvényesen lemondani. Ilyen pl. az élethez való jog. Nem kérhetem, hogy valaki öljön meg, mert akkor bűncselekményt követ el. (eutanázia-vita kérdésköre) Aztán van a testi épséghez való jog, amelyről való lemondás csak szigorúan szabályozott körülmények között lehetséges (l.: orvosi beavatkozás)Ilyen tartalma lehet a kegyelethez, a tisztességes eltávozáshoz való jognak is. Felajánlhatom a szerveimet "újrahasznosításra", de a "maradékot" mindenképpen tisztességes körülmények között eltemetik vagy elhamvasztják. Gondoljunk csak bele, mekkora vharokat kavar egy-egy kihantolás vagy újratemetés ügye.

Az emberi méltósághoz való jog szintén abszolut jog és - bár az élő emberhez köthető - az élet méltó befejezése még ennek részét képezi. Ergo: érvényesen nem végrendelkezhetek úgy, hogy halálom után - amikor már megszűnik a rendelkezési képességem - velem (a testemmel) emberi méltóságomat sértő cselekedet elvégzésére utasítsak valakit.

A leköpés jó példa, bár az "csak" a becsületsértés büntetőjogi kategóriája és ez esetben a büntetőjog is azzal ad mérlegelési lehetőséget a sértett fél számára, hogy eldöntheti, kéri-e az elkövető megbüntetését (azaz magánindítványra büntethető). Abszolut kategóriát e tekintetben a törvény (helyesen) nem állít fel.

Attól a pillanattól fogva viszont, amikor az önrendelkezés képessége megszűnik, a jog mintegy átveszi ezt a szerepet és ezekben az esetekben a határokat nagyon szigorúan jelöli ki.

Nem kevernék viszont össze két dolgot: az emberi méltósághoz való jogot, és azt, hogy e joggal kíván-e élni valaki.
Ahogy Sólyom László nagyon találóan mondta (ha jól emlékszem, akkor a 23/1990 (X.31.) sz. AB határozat indoklásában), hogy az emberi méltósághoz való jog minden embert feltétel nélkül megillet, függetlenül attól, hogy az illető ebből mennyit kíván érvényesíteni! (off: vajon mire is célzott ezzel...)

Szóval: szvsz amíg megvan a lehetőségem (ti. élek), érvényesíthetem magam e jogaimat, amikor pedig erre valamilyen okból kifolyólag már képtelen vagyok, akkor a jog átveszi tőlem ezt a feladatot: következetesen, egységesen és szigorúan.

A ledarálás tehát nemigen menne törvényesen. Egyébként is, ha magamra gondolok: na, de disznók elé gyöngyöt???

@Csanna:
Ugyanakkor, ha mazo vagyok és azt kérem, szúrd át a szívem, mert kibírom, aztán nem, akkor meg mégis...

Maradjunk annyiban, hogy mindegy, hogy ez jogszerű-e, vagy nem, az adott bíró bácsi/néni dönti el az ő kialakult világnézetének megfelelően.

@▓▓▓▓▓☻ ©╞╕ چ ذ җ € η ☻ ▓▓▓▓▓: Hm..:o)
Nemigen van erről a műfajról sok információm:o) Úgy gondolom, hogy ebbe még egy született szadista sem menne bele:o)

kösz mindenkinek, aki megpróbált válaszolni, de még mindig kusza a dolog, asszem komolyabb utánajárást fog igényelni.
ifsz-nek meg külön kösz, hogy kicsit mögé is látott a dolognak.
meg persze jó poén is. én röhögni fogok.

@Füredi 2.0: azért rendeljünk már ki rá egy elmeszakértőt.

@Tardigrada:

és ki teszi a magánindítványt? én, az hozzátartozó, önmagam ellen??? (mert ezt csak magánindíványra büntetik ám... Btk 183.§

@Iustizmord:
Végtelenül egyszerű a válasz. Az, aki jogosult rá. Ha csak egy ember, s az maga az elkövető, akkor nyilván nem ő. De közel sem biztos, hogy egy elhaltnak csak egyetlen élő hozzátartozója, örököse van...Remélem kielégítő a válaszom!
Ja! De hogy teljes legyen a kép! Ha pedig nincs egyetlen magánindítvány előterjesztésére jogosult sem, akkor senki! De attól a kegyeletsértés még bűncselekmény lesz(!), csak eljárási akadály miatt nem lesz eljárás!

Itt senki nem azt vitatja, hogy a kegyeletsértés bcs-e vagy nem.
Arról folyik a polemizálás, ha valaki ilyen "agyament embertoros végrendeletet" ír - esetleg milyen jogkövetkezményekre számíthat mint örökös, ha és amennyiben tiszteletben tartja a megboldogult végakaratát és ledarálja :o)

@Csanna:
Ha már nem szeretnél visszaolvasni, akkor leegyszerűsítem neked: A ledarálás bűncselekmény, méghozzá kegyeletsértés. De nem közvádra üldözendő, csak akkor indul büntetőeljárás, ha az arra jogosult (az elhalt hozzátartozója, örököse) ún. magánindítványt terjeszt elő. Ha ilyet senki nem terjeszt elő, akkor is bűncselekmény ugyan, de nem indul eljárás miatta.
Tiszta most már?

@Tardigrada: no és mi légyen a végintézkedéssel(?) :o))))
Amit ugye illik tiszteletben tartani...
Vagy a polgári jog az smafu (?) :o)

Szerencse, hogy a humorérzék hiánya sem köz- sem magánvádra nem üldözendő..

Igencsak megszaporodna Füredi mester munkája a havi fixért. A nevető harmadik pedig Iustismord lenne. Évi rendes szabadságát minimum a Bahamákon töltené :o)

@Csanna: :o))) bár úgy lenne :O)))

@Tardigrada: btw , mi a különbség a ledarálás és az elégetés között, kegyeletileg?

@Füredi 2.0: Az, hogy mi kegyeletsértő, nem attól függ, hogy az elhalt saját magára nézve sértőnek tartaná-e, netán kifejezetten elő is írta-e a végrendeletében.

Egyrészt miután a kegyeletsértés tényállása a rágalmazás és a becsületsértés elkövetési módjára utal vissza, a rágalmazással és a becsületsértéssel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat mutatis mutandis (annak ellenére, hogy az elhalt nem minősül sértettnek) a kegyeletsértés esetében is irányadó (ld. hasonló értelemben EBH 2005.1194). Márpedig: "A tényállítás becsület csorbítására alkalmas voltát nem a sértett (a kegyeletsértés esetében per analogiam: az elhalt) szubjektív értékítélete, érzelmi beállítottsága vagy esetleges érzékenysége alapján kell megítélni, hanem annak van jelentősége, hogy a tényállítás objektív értelmezés alapján és a társadalomban kialakult általános felfogás szerint alkalmas-e a becsület csorbítására." (BH 2001.462)

Másrészt a kegyeletsértés jogi tárgya (részben) a hozzátartozók kegyeletérzése (ld. ebben az értelemben szintén EBH 2005.1194). Ha a disznókkal való megetetés objektíve alkalmas a hozzátartozók kegyeletérzésének sérelmére (márpedig miért ne lenne alkalmas), akkor a cselekmény jogellenes. Ezen nem változtat az sem, ha azt maga az elhalt kérte. Igaza van Tardigradának: abból, hogy az elhalt nem sértett, az következik, hogy a beleegyezése nem tudja kizárni a cselekmény jogellenességét.

Jogellenességet kizáró okként a temetőkről és a temetkezésről szóló 1999. évi XLIII. tv. 19. § (2) bekezdésére lehetne esetleg hivatkozni, amely alapján az eltemetés helyére és módjára nézve főszabály szerint az elhunyt életében tett rendelkezése az irányadó. Csak éppen kérdés, hogy a disznókkal való megetetésre ez vonatkozik-e, merthogy ezt az eljárást a szó köznapi értelmében aligha lehet "eltemetésnek" hívni. (A törvény nem határozza meg, hogy mi az eltemetés.)

Úgyhogy én hajlanék arra, hogy a hatályos jogszabályok alapján a kegyeletsértés mind a tényállásszerűség, mind pedig a társadalomra veszélyesség szempontjából megvalósul.

Azt gondolom, hogy egy ilyen esetben (már ha egyáltalán volna ilyen eset) annak volna nagy valószínűsége, hogy az elkövető azt higgye, nem valósít meg bűncselekményt, hiszen csak az elhunyt akaratát hajtja végre. Azaz sikeresen hivatkozhatna a Btk. 27. § (2) bekezdésére: tévedett a cselekmény társadalomra való veszélyességében, és erre alapos oka volt (az elhunyt végakarata).

@Csanna:
Ízlés dolga, hogy ki találja viccesnek egy holttest ledarálását, vagy disznókkal feletetését. Nekem volt dolgom olyan férjjel, aki miután megölte a feleségét, megpróbálta egy háztartási húsdarálóval ledarálni (nem sikerült neki), és olyan nővel is, aki az újszülött gyerekét előbb megfojtotta, majd a disznókkal próbálta feletetni (neki sem sikerült teljesen), és olyanokkal is, akik felgyújtották az áldozatukat (ez sokkal eredményesebb általában, de nem mindig). Szerintem egyik eset sem volt vicces. De mint mondom, ízlés dolga.

Ja, mielőtt jogi problémákat vetne valaki fel az előbbiek miatt. Az általam említettek, mint büntetlen utócselekmények (a kegyeletsértések) beleolvadtak az emberölésbe.
De részemről ezzel ezt a témát le is zártam.

>>>
nem hiszem, hogy utána emberi fogyasztásra alkalmatlanná válna a disznó, hiszen úgyis döglött halat, meg csontot zabálnak a mai disznók.
<<<

Igen, de nem emberi maradványt. Az emberben ember specifikus vírusok, baktériumok, és hőkezelésre gyakorlatilag érzéketlen prionok lehetnek. Ezek a disznón keresztül átkerülhetnek abba az emberbe, aki a disznót, amelyik emberei maradványt evett, megeszi.

Hasonlóan terjedt el a kerge marha kór is.

Szóval a kannibalizmus nem véletlenül tilos. Még áttételesen is.

Ennyi jogtudóst egy rakáson,.....de ki kérdezte meg a malacokat????Hátha vegák?