Mivel ma Magyarországon ugyanarról a dologról két különböző bíróság két homlokegyenest ellenkező ítéletet is hozhat, abszolút lutri, hogy ki nyer meg egy pert. Szerintem sokan nem fognak munkaügyi bíróságra menni, mivel veszíthetnek rajta. Főleg egy olyan esetben, amikor állás és jövedelem nélkül maradtak, kirúgva érzik magukat, stb.

Jó, hogy semmi nincs ingyen, de azért valami matracot alá kéne tolni a leginkább elesetteknek, és nem hagyni, hogy a betonra zuhanjanak.

Itt a betonra zuhantakra rádobnak még egy vasbeton panelházat...

Nem vagyok jogász, de valahogy azt diktálja a nem létező jogérzékem, hogy a bíróság előtt mindenki egyenlő, vagyis mindkét félre ugyanúgy kellene, hogy vonatkozzanak a költségviselés szabályai.
Ami pedig a munkavállalók kiszolgáltatottságát illeti, én a múltkor könyvelőcéget váltottam, mert az a könyvelő, aki a mi ügyeinket intézte, sorozatos és otromba nagy hibákat követett el, és nem tudtuk már ezt egy idő után tolerálni. Nem mi voltunk az egyedüli panaszos ügyfelek, ezért a könyvelőiroda vezetője egy idő után megvált az alkalmazottól, arra hivatkozva, hogy több cég elment miatta, így az alkalmazottnak most nincs cége, amit könyvelhetne.
Ezek után az alkalmazott beperelte a könyvelőcéget, és most a cég vezetője jár munkaügyi bíróságra, és igyekszik bizonyítani a munkavállaló hibáit, illetve azt, hogy tényleg csökkent az ügyfélállománya. Bizonyára sikerül neki, de talán jobb lenne, ha a cégvezető a cég felélesztésével foglalkozhatna a bíróságra járás helyett.
Én úgy érzem - nem a jog, hanem a gazdaság oldaláról tekintve, mert én személy szerint ebben vagyok benne - hogy jelenleg a valóban alkalmas és dolgozni kész munkavállalók alulkínálata miatt ugyanúgy kiszolgáltatott a munkaadó, mint a munkavállaló.
Ha nekem például hirtelen felállna a 2-3 legjobb emberem, nagyobb bajban lennék, mint ők, mert nehezebben tudnám pótolni őket, mint amilyen nehezen ők állást találnának, mert tényleg remek kollégák, akik régóta dolgoznak a területen.
Ezzel csak azt akarom mondani, hogy jelen gazdasági-társadalmi környezetben avítt és helytelen alapelv az, hogy a munkavállaló definíció szerint kiszolgáltatottabb, ezért őt pozitívan kell diszkriminálni.
Igen, a motiválatlan, lusta, érdeklődés és nyitottság nélküli, képzetlen és magukat képezni nem kívánó munkavállalók valóban kiszolgáltatottak, de ők jellemzően egyáltalán nem kerülnek be a munka világába.

Mégis mindig a munkavállaló van szájbasz?rva, ahol lehet... A rengeteg törvénytelenséget, amit alig 10 éves munkaviszonyaim alatt megéltem mind itt hordom a puttonyban, de soha még csak esélyem sem volt tenni ellene. Azóta is folyamatosan azt látom, hogy tiporják két lábbal ugrálva a munkavállalók jogait, ahol csak lehet. És lássuk be, igen sok helyen lehet.
Örülök, hogy van ilyen gazdasági szereplő, amely megbecsüli az értéket jelentő munkaerőt, nem pedig gyalázza.

2,5 éve nem voltam szabadságon és nem merek gyermeket szülni, mert egy fizetés kevés lenne. MOnd ez valamit? Az átlagos hangyának nincs joga, csak kötelessége. Sok

Itt sokaknak igaza van előttem. Én megmondom őszintén néha azt gondolom, hogy lehet, hogy az egész eljárási illetéket el kellene törölni, mert adott esetben visszatart a jogos pertől.
De.
Míg egy egyszerű kölcsön, vagy tulajdoni perben magától értetődő, hogy a vesztes fizet, úgy itt miért nem? Ha Mari néni elveszíti a telki szolgalmi pert, akkor bukta, ha Microsoft havi 2 millás menedzsere a munkajogi pert akkor meg az állam fizet?
Nem általános, de valóban léteznek rosszindulatú pereskedők, akik a kirúgásuk után egészen lehetetlen követlésekkel élnek, mindezt szabadon, hiszen nem kerül semmibe.
Egyébként pedig az úgynevezett személyi költségmentesség szabályai - Pp. 84. § - nem változnak, az tehát, aki jövedelmi viszonyai alapján nem tudja a költségeket vállalni, tiovábbra is igénybe tudja ezt venni.

Leginkább Füredivel értek egyet, bár nem mindenütt eltörölni kéne az illetéket, hanem inkább a valós költség helyett a peres felek vagyoni/jövedelmi helyzete alapján kiszabni. Így a kisember is megreszkírozhatna egy pert indokolt esetben és egy multicég is meggondolná, hogy perre megy -e akkor is, ha nincs igaza.
Azt én sem látom indokoltnak, hogy külön a munkaügyeknél a jogrendszerbe legyen beépítve a szociális segély. (Megjegyzem a perfeljegyzésen kívül az összes kedvezményt mentességet kivenném a jogrendszerből.) Jó lenne, ha lennének külön független/alapítványi jogsegélyszervezetek, amelyek indokolt esetben felvállalnák a kisemberek ügyét, az esetleges kockázattal együtt. Vannak ilyenek persze, de kevés, speciális területeken működnek csak, ráadásul egy részük erősen politikai alapon.

A kiszolgáltatottság nem csak a pénzen múlik. Vannak olyan szerencsétlenek, aki egyszerűen képtelen lenne elindítani egy ilyen procedúrát! Ezt kéne orvosolni!

Százezres nagyságrend az a tábor akit lényegében bérrabszolgaként tartanak bizonyos "munkaerő közvetítő" cégek, és multiknak adják el a munkaerejüket! 2-3 havonta új Kft-be jelentik be őket, hogy újra induljon a próbaidő, és vagy fizetnek utánuk járulékot vagy nem. Az ilyen emberek annyira kiszolgáltatottak, hogy ha fizetnének nekik hogy bíróságra menjenek akkor sem volnának képesek megtenni! Ez ma magyarország...

Kis családi vállalkozásunk volt. Rövid 2 év alatt 5 alkalmazott fordult meg nálunk, ebből 3 alkalmazott fenyegetőzött perrel. Mind a három ember munkaviszonyát én szüntettem meg. Kettő lopott, a harmadik rendszeresen elfelejtett bejönni a munkahelyre.

Egy negyedik személy pert indított, bár ő nem állt alkalmazásban soha a cégnél, de gondolta, hátha... Hozta a tanúkat, előszedett két cetlit, és az ügyvédem szerint isteni szerencsénk volt, mert megnyertük a pert.

andika25 2008.02.07. 15:01:17
Az ügyvédek mindíg szeretik felnagyítani a saját szerepüket. :))) Bocs.

kovi: ez éppenséggel nem felnagyítás, hanem lekicsinyítés volt :)
A lényeg az, hogy ez a személy azért indított munkaügyi pert, mert úgy gondolta, hogy a tanúvallomásokkal meg a két cetlivel már nyert ügye van. Mert ő is tudja, hogy a munkaügyi perek döntő többségében a munkavállaló nyer - legalábbis ez a közhiedelem.

Azt ajánlom, hogy legyen a kiindulási pont az Alkomány 57. § (1): "A Magyar Köztársaságban a bíróság előtt mindenki egyenlő, és mindenkinek joga van ahhoz, hogy az ellene emelt bármely vádat, vagy valamely perben a jogait és kötelességeit a törvény által felállított független és pártatlan bíróság igazságos és nyilvános tárgyaláson bírálja el."
És emellett valóban van létjogosultsága különböző érdekvédelmi szervezeteknek (például a szakszervezeteknek is), vagy alapítványoknak akár finanszírozni is a pereskedő feleket, részesedve a pernyertességből, hasonlóan az óvadékos ügyekhez.
Valóban nem csak a munkajogi perek speciáklisak, hanem a közigazgatási, sajtó, stb. is, de az egyenlőségnek a bíróság előtt érvényesülnie kell(ene). A méltányosság sem ismeretlen fogalom, talán bővíteni kellene a méltányossági köröket, lehetőségeket.