A Zugügyvédhez több levél is érkezett azzal kapcsolatban, hogy ütközik-e valamilyen jogszabályba az Árpád-sávos zászló használata, vagy csak a szabad véleménynyilvánítás kategóriájába tartozik, főként, hogy nincs a tiltott önkényuralmi jelképek között. Egyes levelek szerint a rendőrök külön vadásztak az Árpád-sávos zászlót lengető tüntetőkre, mintha azok használata külön súlyosbító körülmény lett volna. A Zugügyvéd kommentár nélkül közzéteszi az egyik ilyen írást.
Tisztelt Zugügyvéd,
Október 23-án este 8 óra körül a közös, ünneplés után a gáztól fakasztott könnyeimet törölgetve baktattam az Üllői út elején egy barátommal, mikor magunkra vontuk két motoros rendőr érdeklődését. Ebben némi szerepe lehetett a sálként viselt Árpád-sávos zászlóknak. Pontosabban csak ennek lehetett szerepe. Aztán kicsit elgondolkodhattam immár sokadszorra, hogy miért kell nekem annyira ez a piros-fehér sávos zászló.
Valóban melyik másik történelmi zászlót lengetjük, hordjuk köpenyként, sálként, ha már a trikolór nem elég? Válasszunk egy másikat! Talán ez az Anjou? Nem tökéletes, annak is a fele sávos. Akkor a Mátyás-féle? Sajna, ugyanaz a helyzet, jelentős része sávozott. Esetleg ez a szép Rákóczi-zászló? Hiszen az egész zászló csupa sáv! És már meg is találtuk a választ! Ha még egy futó pillantást vetünk esetleg a magyar falvak, városok címereire, egészen meglepő megállapítást tehetünk. Ezek a piros-fehér sávok végigkísérik történelmünket. Sajnos, Szálasiék figyelmét is felkeltette ez a tény. De nem gondolom őt olyan történelmi személyiségnek, akinek emléke előtt egy ilyen áldozattal, a történelmünkhöz leginkább kötődő zászlóról való lemondással kellene tisztelegni. Ismereteim szerint a hungaristák nem használták abban a formában, miként az elmúlt hetekben az utcákon, tereken gyakran látható volt. Bízva a jogalkotóban, feltételezem, hogy ez esetben bekerült volna a tiltott önkényuralmi jelképek sorába. (Btk. 269/B). De nem került. Ellenben bekerült egy egészen másik sorba, a történelmi zászlósorba (2004 évi CV. törvény a honvédelemről és a Magyar Honvédségről). Ezért láthatjuk nemzeti ünnepek állami rendezvényein, legutóbb épp 23-án a zárt körben tartott zászlófelvonásnál.
Sokan fasisztáztak az elmúlt hetekben az Árpád-sávos zászlók miatt. Meglepő, szinte napi gyakorisággal bizonygatták, hogy Árpád-sávos zászlót csak nagyon szélsőjobboldali vehet a kezébe. Mindez nem jó érzés, de különösen elszomorít, hogy a fasisztázók ennyire figyelmetlenek, hiszen ez a rasszizmust, antiszemitizmust is szülő, a sokféleséget felfogni képtelen, vagy nem akaró, agresszióval, ellenségkép utáni vággyal párosuló kategorizáló gondolkodás. És ennek ismeretében kérdés, hogy egy zászlót használva indokul miért általánosítanak hamis történelmi fejtegetéssel, egy hatályos törvény figyelmen kívül hagyásával, meglehetős indulatokkal. Ennyire kell egy gyűlölhető ellenség? És pont én legyek az? Én nem szeretnék tovább fasiszta lenni! Bántó és sértő a szakadatlan fasisztázás, de nem ez az igazi probléma. Hogy ez uszítás, vagy „csak” gyalázkodás, nem tudom (Btk. 269). Feltételezem, jogilag gyalázkodás, de gondolatilag uszítás.>
Üdvözlettel:
G.
Az utolsó 100 komment: