Egy rossz időben történt bírócsere teljesen meg tudja változtatni egy tárgyalás kimenetelét. Egy per története arról, hogyan bújt ki az eladó egy rothadó házért való felelőség alól.
Tisztelt Zugügyvéd,
Az alábbi érdekes bírói gyakorlattal volt szerencsétlenségem találkozni:
2003. őszén vettem Miskolc-Diósgyőrben egy házat. Abszolút laikusak lévén lelkesedtünk is az ötletért, „milyen természetes?”.
A ház kb. 80 éves vályogház, rendben lévőnek látszott, szemrevételeztük baráti építésszel (sajnos, mert ha nem barát, és írásban kérjük a szakvéleményt, talán alaposabb) megnézettük, megvettük. 2004. tavaszán kezdődtek a gondok, kiderült hogy a ház vizesedik, fala szívja fel a talajvizet, majd kiderült hogy reped is a fal.
Tanácskoztam a jó nevű miskolci …. ügyvédi irodával, ahol nem javasoltak semmilyen jogi lépést, mivel nem tudom bizonyítani, hogy az eladók tudtak a hibákról. Közben rájöttünk hogy bővítenünk, és rendbe tennünk kell a házat, és kivitelezőt kerestünk. A kivitelező a helyszíni szemlére rögtön egy tervezőt is hívott, aki meglepetésünkre közölte, hogy ő ezt a házat ismeri, hiszen az eladóknak is tervezett már bővítést, és a falvizesedésről és a repedésről készített nekik statikai szakvéleményt egyben a lehetséges megoldásokat is leírta.
A szakvéleményt elkértem tőle és ezzel ismét az ügyvédi irodához fordultam. Szavatosság jogcímen indítottunk pert, a hibák kijavítását kérve, ami lassan döcögött a szokásos 2-2,5 havonkénti tárgyalásokkal. Az alperesek/eladók arra építették a védelmet, hogy egyrészt a hibák természetesek egy ilyen korú háznál, másrész tagadták, hogy a szakvéleményt ők rendelték. (mintha lenne építész, aki a saját szórakozására írogatna többoldalas szakvéleményeket…) Az érdekes a vége volt. Szakértőt rendeltek ki, megállapítandó fennállnak-e a hibák, és mi az okuk (?), aki kijött, szemlézett majd megírta a szakvéleményben, hogy igen fennállnak, a hiba oka pedig a ház építésekor használt nem elég korszerű módszerekben keresendő. Kissé részrehajlónak éreztem a szakvéleményt, sajnos később kiderült nem ok nélkül, az eladó édesanyja szintén igazságügyi szakértő, más szakterületen. Holló a hollónak… Akit érdekel a magyarázat, vagy esetleg érintett, az a http://valyog.uw.hu/ címen találhat részletes leírásokat.
Ide beszúrom még hogy a tárgyalásokat vezető bírónőnk nagyon rendes volt, az alperesek hazudozásait, ferdítéseit még az ügyvédünknél is jobban „visszadobálta”, végig bizakodtunk a nekünk kedvező ítéletben.
Az utolsó tárgyalást egy fiatal bíró tartotta, mivel bírónőnket előléptették másodfokra, ügyeit szétosztották. Ő röviden tömören lezárta az ügyet, keresetünket elutasította, mivel „bár azt hogy önöket becsapták, senki nem vitatja, de a hibák az épület korából eredeztethetők arról az eladók nem tehetnek, erre szavatosság jogcímen nem lehet hivatkozni”.
Gyorsan letudta, ha akarunk, mehetünk másodfokra, őt már nem terheljük, ha mégis visszakerül elsőfokra, őt már nem terheli, úgysem kaphatja újra. Nem mentünk másodfokra, elkullogtunk, de azóta sem tudom megemészteni, becsaptak de én veszítettem. Azóta itt élünk a két kisgyerekkel a penészben, és reménykedünk, hogy hamarabb tudjuk kibővíteni, mint ahogy rajtuk kitör az asztma vagy valamilyen allergia. Önök szerint mi lett volna a jó jogcím? Valaha behajthatom az értékkülönbözetet az eladókon?
>
Utolsó kommentek